Kapu Tibor hazatért Magyarországra - Nem minden napi pillanat, EZ várta őt a reptéren...Videó
Hétfő délelőtt hazaérkezett Kapu Tibor, Magyarország második kutatóűrhajósa, miután Houstonban befejezte a földet érés utáni rehabilitációjának aktív szakaszát a 18 napos űrmisszió után.
A HUNOR Program űrhajósa az Axiom–4 legénységének tagjaként 18 napot töltött a Nemzetközi Űrállomáson, több mint 60 kísérletben közreműködve. A küldetése után július közepén a legénységgel együtt sikeresen visszatért a Földre. Ezután Kapu Tibor Houstonban maradt a rehabilitáció idejére. Ennek aktív szakasza augusztus 8-án ért véget. Kapu Tibor tegnap még kulisszatitkokat osztott meg arról, hogyan készül az űrkávé, és csoportképet posztolt az Axiom legénységével, ma pedig a Magyar Honvédség egyik Falconja hozta haza. A második magyar űrhajós hosszú hónapokat töltött távol, hogy az Egyesült Államok területéről végrehajtsa az űrrepülést.
Az űrhajóst családja mellett Ferencz Orsolya űrkutatásért felelős miniszteri biztos, Farkas Bertalan űrhajós, valamint Gyurta Dániel olimpiai bajnok úszó fogadta a reptéren.
Kapu Tibor a sajtótájékoztató kezdetén köszönetet mondott a családjának, a támogatóinak, a külügyminisztériumnak, magának a Hunor-programnak. Elmondta, hogy utoljára 8 hónapja volt Magyarországon, a felkészülés szünetében. Kapu Tibor szerint egyenesebb ma a magyarok háta. Egy nehéz küldetésen van túl, de, ahogy a nyári melegben a landolásánál, úgy az űr hidegében a kutatás alatt is támogatták a magyarok és ez erőt adott neki. Úgy folytatta, nemcsak a súlytalanságtól, az örömtől is lebegett az űrben, mert rajta lehetett az űrhajósok ruhája, a mez, egy magyar mez, ami azt mutatja, a magyarok csapatában játszik.
Kapu Tibor a repülőtéren mondott beszédében kitért arra is, hogy a magyarok sikerrátája a NASA-ét is túlteljesíti, ezt kollégái elismerő szavai is igazolták, mikor kísérleteket végzett az űrben. Örömmel jelentette ki, a HUNOR-program folytatódik, valamint azt is mondta, akkor érzékenyült el igazán, amikor az űrből meglátta a Föld fényeit, a hazáját.
Alázat, találékonyság, és némi szerencse. Egy szóval: magyarnak lenni – foglalta össze a gépészmérnök azt, hogy mi kell ahhoz, hogy egy nyíregyházi srácból űrhajós legyen.
Megkérdezték a 2026-os választásokról is, erre csak annyit mondott, nem gondolkodik politikai karrieren. Arról is beszélt, hogy az biztos, hogy szerinte az eddigi amatőr, inkognitóban végzett hobbijának, a zenélésnek a régi formában már vége. Folytatni fogja a zenélést, szerinte a neve alapján nagy valószínűséggel több meghívást, lehetőséget kap majd.
Újságírói kérdésre válaszolva kijelentette, nem a hazajövetelkor, hanem inkább akkor könnyebbült meg, mikor az óceánban landolt.
A Blikk a magánélete felől kérdezte, arról hogy a családján és barátain kívűl várta-e valaki itthon. Létezik csillagokon átívelő szerelem? Erre azt válaszolta, az ötéves felkészülés nem csak az űrre, a párválasztásra is érvényes az életében, de még nincs konkrét jelöltje erre a "programra".
Arról is beszélt, hogy szívesen visszatérne az űrbe, de most a földön van dolga. Karácsonyig körbejárják az iskolákat és mesél az élményeiről, majd az év végi ünnepek alatt lesz lehetősége családi körben pihenni. Örült az első hazai kávénak, szerinte a magyar kávé sokkal jobb, mint amilyet az űrben ittak reggelente.
Váratlan helyzet egyszer fordult elő az űrállomáson való tartózkodás során, egy hamis tűzriadó kavart be az életükbe. Egy dokkoló jármű jött, megtisztogatták a poros ablakokat és a por indította be a hamis tűzriadót.
Megkérdezték azt is, mennyire viselte meg fizikailag, amikor vissza kellett térni a Föld gravitációjába? Úgy emlékezett vissza, hogy a földetérés után egy nappal már biztosan állt a lábán, sétáláskor kicsit jobbra húzott, de a végtagjai 10-12 óra után hozzászoktak a normális, emberi körlményekhez. Mérnökként lenyűgözte, hogy tíz órányi fekvés után már a teste hozzá tudott szokni ezekhez a gravitációs kihívásokhoz, amire egyébként nagyon sokat edzettek.
Legjobban a zuhanyzás hiányzott neki az űrállomáson, míg társai az otthoni étel hiánya volt a legnehezebb. Az étkezéshez felvittek 2-2 tubus Piros Aranyat és Erős Pistát. Azzal számolt, hogy hónapokig fent lesz ez az űrállomáson. Részletezte, hogy fent nehezebb az ízérzékelés, de a csípőset szerette az egész legénység.
Arról beszélve, hogy milyen volt az űrből látni a Földről úgy fogalmazott: - Szerencsétlen időben mentünk fel, elmagyarázta, hogy pont egy magas béta, vagyis felhős, zivataros időszak volt először, utána a Nap nyolc napon keresztül sütött rájuk, így éjszaka nem láttak semmit a Földből. A Hold gyönyörű ám meglepő volt számára, hogy mennyi műholdat látott. Nem volt olyan pillanat, amikor az égre néztek és ne suhant volna el valami a szemük előtt.
Társairól azt mesélte, mindenki különbözik: van, aki kosarazik, van, aki sakkozik. Mindenkinek más-más hobbija, élete van. Ami közös volt a “civil hátterük" mellett, hogy a legénység minden tagja élvezte a családja maximális támogatását, ezzel a tudattal pedig könnyebb volt elviselni a nehézségeket.
Az érkezés pillanatait ITT nézheted meg!
Hétfő délelőtt hazaérkezett Kapu Tibor, Magyarország második kutatóűrhajósa, miután Houstonban befejezte a földet érés utáni rehabilitációjának aktív szakaszát a 18 napos űrmisszió után.
Kapu Tibor a sajtótájékoztató kezdetén köszönetet mondott a családjának, a támogatóinak, a külügyminisztériumnak, magának a Hunor-programnak. Elmondta, hogy utoljára 8 hónapja volt Magyarországon, a felkészülés szünetében. Kapu Tibor szerint egyenesebb ma a magyarok háta. Egy nehéz küldetésen van túl, de, ahogy a nyári melegben a landolásánál, úgy az űr hidegében a kutatás alatt is támogatták a magyarok és ez erőt adott neki. Úgy folytatta, nemcsak a súlytalanságtól, az örömtől is lebegett az űrben, mert rajta lehetett az űrhajósok ruhája, a mez, egy magyar mez, ami azt mutatja, a magyarok csapatában játszik.
Alázat, találékonyság, és némi szerencse. Egy szóval: magyarnak lenni – foglalta össze a gépészmérnök azt, hogy mi kell ahhoz, hogy egy nyíregyházi srácból űrhajós legyen.
Megkérdezték a 2026-os választásokról is, erre csak annyit mondott, nem gondolkodik politikai karrieren. Arról is beszélt, hogy az biztos, hogy szerinte az eddigi amatőr, inkognitóban végzett hobbijának, a zenélésnek a régi formában már vége. Folytatni fogja a zenélést, szerinte a neve alapján nagy valószínűséggel több meghívást, lehetőséget kap majd.
Újságírói kérdésre válaszolva kijelentette, nem a hazajövetelkor, hanem inkább akkor könnyebbült meg, mikor az óceánban landolt.
A Blikk a magánélete felől kérdezte, arról hogy a családján és barátain kívűl várta-e valaki itthon. Létezik csillagokon átívelő szerelem? Erre azt válaszolta, az ötéves felkészülés nem csak az űrre, a párválasztásra is érvényes az életében, de még nincs konkrét jelöltje erre a "programra".
Arról is beszélt, hogy szívesen visszatérne az űrbe, de most a földön van dolga. Karácsonyig körbejárják az iskolákat és mesél az élményeiről, majd az év végi ünnepek alatt lesz lehetősége családi körben pihenni. Örült az első hazai kávénak, szerinte a magyar kávé sokkal jobb, mint amilyet az űrben ittak reggelente.
Váratlan helyzet egyszer fordult elő az űrállomáson való tartózkodás során, egy hamis tűzriadó kavart be az életükbe. Egy dokkoló jármű jött, megtisztogatták a poros ablakokat és a por indította be a hamis tűzriadót.
Megkérdezték azt is, mennyire viselte meg fizikailag, amikor vissza kellett térni a Föld gravitációjába? Úgy emlékezett vissza, hogy a földetérés után egy nappal már biztosan állt a lábán, sétáláskor kicsit jobbra húzott, de a végtagjai 10-12 óra után hozzászoktak a normális, emberi körlményekhez. Mérnökként lenyűgözte, hogy tíz órányi fekvés után már a teste hozzá tudott szokni ezekhez a gravitációs kihívásokhoz, amire egyébként nagyon sokat edzettek.
Legjobban a zuhanyzás hiányzott neki az űrállomáson, míg társai az otthoni étel hiánya volt a legnehezebb. Az étkezéshez felvittek 2-2 tubus Piros Aranyat és Erős Pistát. Azzal számolt, hogy hónapokig fent lesz ez az űrállomáson. Részletezte, hogy fent nehezebb az ízérzékelés, de a csípőset szerette az egész legénység.
Arról beszélve, hogy milyen volt az űrből látni a Földről úgy fogalmazott: - Szerencsétlen időben mentünk fel, elmagyarázta, hogy pont egy magas béta, vagyis felhős, zivataros időszak volt először, utána a Nap nyolc napon keresztül sütött rájuk, így éjszaka nem láttak semmit a Földből. A Hold gyönyörű ám meglepő volt számára, hogy mennyi műholdat látott. Nem volt olyan pillanat, amikor az égre néztek és ne suhant volna el valami a szemük előtt.
Társairól azt mesélte, mindenki különbözik: van, aki kosarazik, van, aki sakkozik. Mindenkinek más-más hobbija, élete van. Ami közös volt a “civil hátterük" mellett, hogy a legénység minden tagja élvezte a családja maximális támogatását, ezzel a tudattal pedig könnyebb volt elviselni a nehézségeket.
Az érkezés pillanatait ITT nézheted meg!