Ma kísérték utolsó útjára, a háborúban megölt magyar katonát, Kis Sándort! Elképesztő! ÍGY vettek tőle végső búcsút: - Nyugodjon Békében!
Ungvár – Csaknem egy hónap után kedden délután egy órakor végső nyugalomra helyezték az orosz-ukrán háborúban hősi halált halt magyar származású katonát, Kis Sándort, aki a véres fegyveres konfliktus első napjaiban vesztette életét.
A mindössze huszonkilenc éves férfi az ukrán haditengerészetnél szolgált szerződéses katonaként, és az Oroszország által indított invázió elején hunyt el, amikor egy rakétával felrobbantották a hajóját. A magyar gyökerekkel rendelkező katona szülei és testvére a magyar határhoz közeli Ungváron élnek, éppen ezért ott, a helyi sírkertben vettek tőle búcsút katonai tiszteletadás mellett. A felesége több mint ezer kilométert utazott Kárpátaljára az otthonukból, a Fekete-tenger partján, Ukrajna déli részén fekvő Ocsakov városából.
– A gyermekeink még csak öt és hatévesek, és még nem tudják, hogy mi történt az édesapjukkal, ezért őket nem hoztam magammal, a nagyszüleik vigyáznak rájuk. Az utat vonattal tettem meg, és nem volt veszélytelen. A fiúk pontosan tisztában vannak vele, hogy Sándor katona és a hazájáért harcol. Egyre többet beszélek nekik arról finoman, hogy a háború sajnos mivel jár, próbálom szépen lassan, apránként felkészíteni őket a szörnyű hírre – mesélte a szertartás előtt a Blikknek a hős katona özvegye, Mária.
A ravatalon az ukrán nemzeti színekből összeállított koszorúk borították a koporsót. Az ország lobogóját egy katona tartotta, akik közül többen fegyverrel álltak díszsorfalat a szertartáson. Sándor bekeretezett fotóját is egy egyenruhás tartotta kezében a fejfája előtt. Búcsút vettek tőle rokonai, barátai, katonatársi, és a város vezetése is. Kis Sándor úgynevezett posztumusz 3. fokozatú bátorságért kitüntetést kapott, a családjának pedig a hadsereg búcsúlevelét is átadták.
Információnk szerint a holttestét sokáig vizsgálták a szakemberek, a szállítását pedig a katonaság intézte. Az eredeti tervek szerint már hétfőn eltemették volna, a késedelem miatt kellett változtatni az időponton.
Kis Sándor még tizenkilenc esztendősen, 2012-ben vonult be önkéntesként, és már a Krím 2014-es megszállásakor is egy aknaszedő hadihajón teljesített szolgálatot. Amikor az oroszok azt mondták, adják meg magukat, a társaival elénekelte Ukrajna nemzeti himnuszát. Sándornak és Máriának rengeteg terve volt: szerettek volna még gyerekeket, utazni és egy saját házat is vásároltak volna maguknak. Életük végéig terveztek, de a szörnyű háború mindent megváltoztatott.
– Még akkor is reménykedtem abban, hogy él, miután sokáig nem értem el telefonon. Amikor megtudtam, hogy a kórházban nem ápolják, elmentem a halottasházba, ahol tucatnyi egymás mellett fekvő férfi között a mellén lévő névcímke alapján azonosítottam – mondta korábban a Blikknek az özvegy. Sándor családjában nem ő az első, aki háborúban veszítette életét: 2015-ben az édesapja Donyeckbe ment harcolni, azóta semmi hír nem érkezett felőle.
Az ország lobogóját egy katona tartotta, akik közül többen fegyverrel álltak díszsorfalat a szertartáson / Fotó: Blikk
A ravatalon az ukrán nemzeti színekből összeállított koszorúk borították a koporsót /Fotó: Blikk
Családja búcsúzik Kis Sándortól, gyerekei nem voltak ott a temetésen /Fotó: Blikk
Kis Sándor úgynevezett posztumusz 3. fokozatú bátorságért kitüntetést kapott /Fotó: Blikk
Ungvár – Csaknem egy hónap után kedden délután egy órakor végső nyugalomra helyezték az orosz-ukrán háborúban hősi halált halt magyar származású katonát, Kis Sándort, aki a véres fegyveres konfliktus első napjaiban vesztette életét.
A mindössze huszonkilenc éves férfi az ukrán haditengerészetnél szolgált szerződéses katonaként, és az Oroszország által indított invázió elején hunyt el, amikor egy rakétával felrobbantották a hajóját. A magyar gyökerekkel rendelkező katona szülei és testvére a magyar határhoz közeli Ungváron élnek, éppen ezért ott, a helyi sírkertben vettek tőle búcsút katonai tiszteletadás mellett. A felesége több mint ezer kilométert utazott Kárpátaljára az otthonukból, a Fekete-tenger partján, Ukrajna déli részén fekvő Ocsakov városából.
– A gyermekeink még csak öt és hatévesek, és még nem tudják, hogy mi történt az édesapjukkal, ezért őket nem hoztam magammal, a nagyszüleik vigyáznak rájuk. Az utat vonattal tettem meg, és nem volt veszélytelen. A fiúk pontosan tisztában vannak vele, hogy Sándor katona és a hazájáért harcol. Egyre többet beszélek nekik arról finoman, hogy a háború sajnos mivel jár, próbálom szépen lassan, apránként felkészíteni őket a szörnyű hírre – mesélte a szertartás előtt a Blikknek a hős katona özvegye, Mária.
A ravatalon az ukrán nemzeti színekből összeállított koszorúk borították a koporsót. Az ország lobogóját egy katona tartotta, akik közül többen fegyverrel álltak díszsorfalat a szertartáson. Sándor bekeretezett fotóját is egy egyenruhás tartotta kezében a fejfája előtt. Búcsút vettek tőle rokonai, barátai, katonatársi, és a város vezetése is. Kis Sándor úgynevezett posztumusz 3. fokozatú bátorságért kitüntetést kapott, a családjának pedig a hadsereg búcsúlevelét is átadták.
Információnk szerint a holttestét sokáig vizsgálták a szakemberek, a szállítását pedig a katonaság intézte. Az eredeti tervek szerint már hétfőn eltemették volna, a késedelem miatt kellett változtatni az időponton.
Kis Sándor még tizenkilenc esztendősen, 2012-ben vonult be önkéntesként, és már a Krím 2014-es megszállásakor is egy aknaszedő hadihajón teljesített szolgálatot. Amikor az oroszok azt mondták, adják meg magukat, a társaival elénekelte Ukrajna nemzeti himnuszát. Sándornak és Máriának rengeteg terve volt: szerettek volna még gyerekeket, utazni és egy saját házat is vásároltak volna maguknak. Életük végéig terveztek, de a szörnyű háború mindent megváltoztatott.
– Még akkor is reménykedtem abban, hogy él, miután sokáig nem értem el telefonon. Amikor megtudtam, hogy a kórházban nem ápolják, elmentem a halottasházba, ahol tucatnyi egymás mellett fekvő férfi között a mellén lévő névcímke alapján azonosítottam – mondta korábban a Blikknek az özvegy. Sándor családjában nem ő az első, aki háborúban veszítette életét: 2015-ben az édesapja Donyeckbe ment harcolni, azóta semmi hír nem érkezett felőle.
Forrás
Az alábbi gombokkal oszthatod meg a cikket, ha fontosnak találod a mondanivalóját!
Az alábbi gombokkal oszthatod meg a cikket, ha fontosnak találod a mondanivalóját!