Hatalmas döntést hoztak: Csobot Adél és Istenes Bence a gyerekeik érdekében teszik!
Nehéz, de jobb lesz nekik így.
A népszerű és sikeres pár megtehetné, hogy megvásárol fiainak egy fél játékboltot, de tartják magukat ahhoz, hogy mindent csak mértékkel adnak meg nekik. És ez saját gyerekorukra vezehthető vissza, ugyanis mindketten szegényen nőttek fel.
Adél még kislány volt, amikor elveszítette az édesapját, így az anyukája egyedül nevelte föl. Bár a mamája mindent megtett, hogy lányának boldog gyerekkora legyen, egyedülálló szülőként azonban meg kellett tanulnia nemet is mondani. Bence pedig hiába élt Németországba, édesanyja a testvérével együtt őt is egyedül nevelte. Bár az anya sok mindent megvont magától azért, hogy a gyerekeinek több jusson, így is szűkösen éltek. Bence éppen ezért már tizenéves korában elment a suli mellett dolgozni, hogy így segíthessen az édesanyjának és a húgának.
– Pincérkedtem, bútorokat cipeltem egy költöztető cégnél, mosogattam, csak hogy kicsit tudjak a családomon segíteni – mesélt a mostanra itt is, ott is sikerre jutott tévés minderről. – Az ember általában azt szeretné megadni a gyerekeinek, amit ő maga nem ért el, de én nem hiszek ebben. Mi is sokat szeretnénk nekik adni: lehetőségeket. Zenéljenek, sportoljanak, lássanak világot, vagy egyenek finomakat! Viszont azt szeretném, hogy legyenek tisztában a pénz súlyával, és ők is menjenek már el kamaszként dolgozni – úgy, ahogyan azt én is tettem. Ha a nagyobb gyereknek veszek egy játékot, én például elmagyarázom neki, hogy ezért apának sokat kellett dolgoznia. Ha pedig nem vigyáz a játékára, elveszem tőle. Tanulják meg a gyerekeim is, hogy mindenért meg kell dolgozni, és mindent, amit megszereztünk, meg kell becsülni.
Forrás
Az alábbi gombokkal oszthatod meg a cikket, ha fontosnak találod a mondanivalóját!
Nehéz, de jobb lesz nekik így.
A népszerű és sikeres pár megtehetné, hogy megvásárol fiainak egy fél játékboltot, de tartják magukat ahhoz, hogy mindent csak mértékkel adnak meg nekik. És ez saját gyerekorukra vezehthető vissza, ugyanis mindketten szegényen nőttek fel.
Adél még kislány volt, amikor elveszítette az édesapját, így az anyukája egyedül nevelte föl. Bár a mamája mindent megtett, hogy lányának boldog gyerekkora legyen, egyedülálló szülőként azonban meg kellett tanulnia nemet is mondani. Bence pedig hiába élt Németországba, édesanyja a testvérével együtt őt is egyedül nevelte. Bár az anya sok mindent megvont magától azért, hogy a gyerekeinek több jusson, így is szűkösen éltek. Bence éppen ezért már tizenéves korában elment a suli mellett dolgozni, hogy így segíthessen az édesanyjának és a húgának.
– Pincérkedtem, bútorokat cipeltem egy költöztető cégnél, mosogattam, csak hogy kicsit tudjak a családomon segíteni – mesélt a mostanra itt is, ott is sikerre jutott tévés minderről. – Az ember általában azt szeretné megadni a gyerekeinek, amit ő maga nem ért el, de én nem hiszek ebben. Mi is sokat szeretnénk nekik adni: lehetőségeket. Zenéljenek, sportoljanak, lássanak világot, vagy egyenek finomakat! Viszont azt szeretném, hogy legyenek tisztában a pénz súlyával, és ők is menjenek már el kamaszként dolgozni – úgy, ahogyan azt én is tettem. Ha a nagyobb gyereknek veszek egy játékot, én például elmagyarázom neki, hogy ezért apának sokat kellett dolgoznia. Ha pedig nem vigyáz a játékára, elveszem tőle. Tanulják meg a gyerekeim is, hogy mindenért meg kell dolgozni, és mindent, amit megszereztünk, meg kell becsülni.
Forrás
Az alábbi gombokkal oszthatod meg a cikket, ha fontosnak találod a mondanivalóját!