Végig bízott benne, hogy felgyógyulhat a rákból. 55. évében érte a halál a csodálatos magyar színészt

Végig bízott benne, hogy felgyógyulhat a rákból. 55. évében érte a halál a csodálatos magyar színészt


Szakácsi Sándor Jászai Mari-díjas színész a napokban lett volna 70 éves, de nem érhette meg. Tragikusan fiatalon, 2007. március 7-én, életének 55. évében érte a halál a nagyszerű művészt, aki már az égi deszkákon játszik tovább.

A csodálatos színész az utolsó pillanatig abban bízott, hogy felgyógyulhat a rákból, de a gyilkos kór erősebbnek bizonyult. Halálos ágyán közölte végakaratát szeretteivel, akik teljesítették a tragikus sorsú színművész utolsó kívánságát: a földközi tengerbe szórták a hamvait.

Mindenben zseniális volt
Hamar kiderült, nem csak remekül mond verset, de kitűnően énekel és kiválóan táncol.

Vendégművészként játszott a Rock Színház, a Szabad Tér Színház, az Új Színház, a Gyulai Várszínház, az Esztergomi Várszínház produkcióiban is. Utolsó színházi bemutatója 2006 decemberben volt a Pesti Magyar Színházban, Csengey Dénes A cella című művében Villon szerepét játszotta.

Fontosabb színpadi szerepei: Liliomfi (Liliomfi), Csongor (Csongor és Tünde), Szakhmáry Zoltán (Úri muri), Lysander (Szentivánéji álom), Hamlet (Hamlet), Kiprios Jézus (Sztárcsinálók), Che (Evita), Trigorin (Sirály), Biberach (Bánk bán), Don Quijote (La Mancha lovagja), Gorcsev Iván (Láthatatlan légió), De Sade márki (Marat/ Sade), Malvolio (Vízkereszt, vagy amit akartok).

Szakácsi Sándor művészi tevékenységét 1985-ben Jászai Mari-díjjal, 1986-ban Hegedűs-gyűrűvel, 1992-ben Őze Lajos-díjjal, 2000-ben Ivánka Csaba-díjjal ismerték el. A Sík Ferenc Alapítvány különdíját 2002-ben, a Főnix-díjat 2003-ban kapta meg.

A szinkronszakma is állandóan foglalkoztatta. Pályája során ő volt a magyar szinkron „kősziklája”, csodákat művelt elegáns, férfiasan kellemes hangjával, amely a színészmesterség teljes spektrumát átölelte. A „szinkronkirálytól” több mint 500 felejthetetlen és zseniális szinkronalakítás maradt fenn az utókornak. Ő volt a magyar hangja többek közt több filmben is Jeremy Irons-nak (Die Hard 3, Mennyei királyság, Csodálatos Júlia), Kevin Costnernek, Richard Gere-nek vagy Robert Redfordnak. Az ő hangján szólalt meg a Dr House sorozat címszereplőja, ahogy az 1995-ös Büszkeség és balítélet Mr. Darcy-ja, Colin Firth is.



Megvoltak a maga démonai
Sosem tagadta, voltak zűrös időszakai. Amikor késett a próbákról vagy másnaposan ment a színházba. Minden összejött, főleg az édesapja betegsége viselte meg és akkoriban ért véget a kapcsolata Szerencsi Évával.

Az életmódja miatt elvettek tőle egy szerepet, ráadásul fültanúja volt a színház folyósóján amikor a mentora, Várkonyi Zoltán a következőket mondta a telefonba: „Temetünk. Szakácsi Sándor temetjük.” Megviselték a történtek.

A ma már legendás Mephisto című filmnél ő szinkronizálta az osztrák főszereplőt, Klaus Maria Brandauert. Megszenvedett vele, de a végeredménnyel ő is elégedett volt. A film ugyebár Oscar-díjat kapott. Később számtalan világsztárnak (Bruce Willis, Kevin Costner, Richard Gere) ő volt a magyar hangja,

Harminchat évesen arról panaszkodott, hogy gyakorlatilag semmije sincs egy Polski Fiaton kívül, egy tanácsi lakásban él az édesanyjával (az édesapja ekkor már nem élt), a párkapcsolat pedig romokban hevert. Aztán az édesanyja 1988-ban az apukája születésnapján öngyilkos lett, ami még inkább a mélybe taszította lelkileg.

Volt időszak, amikor az édesanyja halála után tíz hörcsöggel osztotta meg az életét, ők voltak a társasága. Nem tagadta, hogy ekkortájt is ivott és másfél-két doboz cigarettát is elszívott naponta - írja emlékezésében az Újságmúzeum.

Labilis volt, szókimondó és vágyott az elismerésre. Így fordulhatott elő 1997-ben, hogy amikor az egyik előadás végén kisgyerekek virágot dobtak a színpadra, nem akarta elhinni, hogy az övé. Olyannyira meghatotta a jelenet, hogy sírva fakadt.

Aztán a magánélete nyugvópontra került, ám továbbra is kereste önmagát. Beteg lett s végül 2007-ben, 55 évesen ragadta el a halál azt a színészt, akiben sokkal több volt. Ő is érezte, nem véletlen, hogy önmagát La Manche lovagjaként, az örök szélmalomharcosként látta.

A kívánságának megfelelően a hamvait a Földközi tengerbe szórták. Ott talán már lelki békére lelt azóta.

Nyugodj békében, Szakácsi Sándor!

Forrás

Az alábbi gombokkal oszthatod meg a cikket, ha fontosnak találod a mondanivalóját!
loading...

AKTUÁLIS