Most jött a szörnyű hír: Meghalt a legendás magyar művész - Hatalmas veszteség.
Életének 73. évében szerdán elhunyt Záborszky Gábor Munkácsy-díjas festő és grafikusművész, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia (SZIMA) tagja.
A művész halálát a SZIMA közölte szerdán az MTI-vel.
Első, nagy méretű állatfigurái az 1985-ös Új szenzibilitás III. című kiállításon szerepeltek. A természetes és mesterséges anyagokból kevert, megformált domborművei, a geometrikus formavilág és az organikus, sejtelmes, természetre utaló képzetek egységeként születtek meg. Az 1990-es években az arany- és ezüstfelületek műbe komponálása mellett érett hangsúlyosabbá a papír és a papírmassza alapanyagként történő felhasználása. Huszonötéves munkásságát összefoglaló könyve 2001-ben jelent meg.
A Ludwig Múzeum 2016-ban átfogó retrospektív tárlaton mutatta be munkásságát a kezdetektől a legfrissebb művekig Fitz Péter válogatásában.
Természetes és mesterséges anyagokból keverten formázott domborműveket. Az arany és az ezüst felületeket is műveibe komponálta, s behatóan tanulmányozta a papírmasszát, mint alapanyagot, s ebből alkotta térbe helyezett műtárgyait, amelyek egy-egy motívum, gondolatsor vagy éppen az „anyagból valóság” által váltak egységes sorozatokká, kiállítás együttesekké, köztük Aranykor (1991), Lélek és természet (1994), Üveg és Papír (1994), Karácsonyi kapuk (1995), Panteista lét (2000), Bevezetés az alkímiába (2003), Az akvarellfestő álma (2004).
Művészetének egyedi stílusa hamar feltűnt itthon és a nagyvilágban, számos hazai és külföldi múzeum, galéria őrzi műveit.
Forrás
Életének 73. évében szerdán elhunyt Záborszky Gábor Munkácsy-díjas festő és grafikusművész, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia (SZIMA) tagja.
A művész halálát a SZIMA közölte szerdán az MTI-vel.
Első, nagy méretű állatfigurái az 1985-ös Új szenzibilitás III. című kiállításon szerepeltek. A természetes és mesterséges anyagokból kevert, megformált domborművei, a geometrikus formavilág és az organikus, sejtelmes, természetre utaló képzetek egységeként születtek meg. Az 1990-es években az arany- és ezüstfelületek műbe komponálása mellett érett hangsúlyosabbá a papír és a papírmassza alapanyagként történő felhasználása. Huszonötéves munkásságát összefoglaló könyve 2001-ben jelent meg.
A Ludwig Múzeum 2016-ban átfogó retrospektív tárlaton mutatta be munkásságát a kezdetektől a legfrissebb művekig Fitz Péter válogatásában.
Természetes és mesterséges anyagokból keverten formázott domborműveket. Az arany és az ezüst felületeket is műveibe komponálta, s behatóan tanulmányozta a papírmasszát, mint alapanyagot, s ebből alkotta térbe helyezett műtárgyait, amelyek egy-egy motívum, gondolatsor vagy éppen az „anyagból valóság” által váltak egységes sorozatokká, kiállítás együttesekké, köztük Aranykor (1991), Lélek és természet (1994), Üveg és Papír (1994), Karácsonyi kapuk (1995), Panteista lét (2000), Bevezetés az alkímiába (2003), Az akvarellfestő álma (2004).
Művészetének egyedi stílusa hamar feltűnt itthon és a nagyvilágban, számos hazai és külföldi múzeum, galéria őrzi műveit.
Forrás