Felfoghatatlan tragédia: Borzalmas halált halt a népszerű magyar tévés
Szólhatna ez a fejezet az utolsó évekről, amikor a színésznő egyre rosszabb egészségi állapotba került. Szólhatna az utolsó hetekről, hónapokról, amikor már nem ismerte meg a betegágya mellett álló férfit, aki egykoron a férje volt. De a szeretet keresése fontosabb mindennél.
Mert tulajdonképpen ezért élünk, ezt kutatjuk, és tán ez tart minket életben. A színésznő, az akkor még fiatal hölgy, 1963. november 22-én Szegeden dolgozott. A helyi színházban imádták a játékát, a közönség vastapssal jutalmazta az alakításait. Azon a napon gyilkolták meg John F. Kennedyt, az Amerikai Egyesült Államok elnökét. És akkor történt, hogy a színésznő az egyik helyi szálloda presszójában ücsörgött. Voltak ott többen is körülötte, kollégák, barátok, és egy ismerős újságírónő is. S a férfi, az ismert televíziós személyiség egyszer csak betoppant oda a presszóba, és néhány perc múlva bemutatták őket egymásnak.
A fiatal, csinos színésznőt és a népszerű, közismert tévést. Ők pedig beszélgetni kezdtek, tán épp a Kennedy-gyilkosságról, vagy az is lehet, hogy csak az élet csip-csup dolgairól. Azon az estén a színésznőnek fellépése volt, a híres tévés pedig, ha már ott volt (másnap egy labdarúgómeccset kellett közvetítenie a Tisza-parti városból…) elment este és megnézte a színpadon délutáni kedves, vonzó beszélgetőpartnerét.
Az első benyomása az volt róla, hogy egy szép arcú, konszolidált, visszafogott, stílusos ízléssel felöltözött, kellemes teremtés. Az előadás után valamilyen belső vágytól hajtva újra találkoztak a szálloda bárjában. Aztán táncolni kezdtek, és a zene ütemére, mintha egyre jobban és jobban átkarolták, átölelték volna egymást. Onnantól kezdve egyre csak mélyült az egymás iránt érzett kíváncsiság és vonzalom. Leveleztek, majd találkozgatni kezdtek. Olyannyira fontossá váltak a másik számára, hogy a színésznő felmondott a munkahelyén, pedig imádta a helyi teátrumot, és a Vígszínházhoz szerződött. Az akkori igazgató, a zseniális, nagy hatalmú Várkonyi Zoltán kerek-perec közölte vele: „Kollegina, jöhet hozzánk, várjuk szeretettel, ám azt tudnia kell, hogy nálunk, itt a Vígben, Ruttkai Éva mellett csupán epizodista lehet. Afféle másodhegedűs…”
De a színésznőt senki és semmi nem tartotta vissza. A szerelem közte és népszerű párja között mindennél fontosabb volt. Csupán egy, nem is aprócska sorompó volt közöttük: a férfi házasságban élt. De szerette a színésznőt, olyannyira szerette, hogy mindent elmondott a a feleségének. Bevallotta, hogy van valakije, hogy képtelen ellenállni a vágynak, így aztán a neje kinyitotta az ajtót, és búcsút intett neki. Csakhogy ez nem egy hollywoodi film volt.
A híres tévés miután megszületett a négy éves Tamás öccse, Péter – visszament a feleségéhez. Hosszú évtizedekkel később azt mondta a Story magazinnak: „Vívódtam, kínlódtam, végül visszaköltöztem a családomhoz. Rézi pedig csak annyit mondott: „Ők hárman erősebbek, nyertek…” A színésznő később szintén férjhez ment. Aztán megszületett a lánya, Orsi, ám ez a kapcsolat nem volt, nem lehetett tartós. Jött a válás, sőt, a második társ sem maradt mellette, annak a kapcsolatnak is szakítás lett a vége. Hogy ez csak a sors játéka volt-e, avagy egy előre megírt forgatókönyv (hiszen vallják sokan, hogy az életünk minden egyes lépése meg van írva…) azt mindenki döntse el maga. A színésznő és a televíziós 13 évig nem találkoztak, így aztán nem is beszéltek egymással. Ám a Vígszínház társulata egyszer csak Csehszlovákiába utazott vendégszereplésre, és ment velük a Magyar Televízió stábja is. S amikor a híres tévés az első kint töltött estén bement a bárba (akárcsak annak idején Szegeden…) épp a színésznő mellett volt egy szabad hely.
Ott, és akkor, mintha a végzet bukkant volna fel két pohár ital mellett. A televíziós néhány nap múlva újra bevallotta a feleségének az érzelmeit a felbukkanó régi–új érzelmeit és akkor végleg szakítottak. De másfél évig kellett agglegényként élnie ahhoz, hogy a színésznő higgyen neki. Hogy elhiggye azt: valóban őt választotta! „Hogy mikor házasodtunk össze? Pontosan meg nem mondom, azt tudom, hogy a Tengerre magyar című, négyrészes filmet forgattuk és én a délkelet-ázsiai tengerről hívtam fel, és kértem meg a kezét. Akkor végre igent mondott…”
Így emlékezett vissza azokra a pillanatokra a férfi. Tíz évig éltek harmonikus szerelemben. Tíz évig kapaszkodtak egymásba. S a tíz esztendő alatt tán eszükbe jutott mindkettőjüknek, hogy kár volt elvesztegetni azt a 13 esztendőt. Mert akkor úgy hitték, úgy érezték, hogy a teremtő valóban egymásnak szánta őket. Hollywoodban ugye így, erre fordulna a cselekmény. De nem Budapesten.
A színésznő egyre inkább magába fordult, hiába volt tehetséges, hiába volt szép, nem olyan szerepek találták meg, amilyenekre vágyott. Amelyek valóban kielégítették volna vágyait. És ez gyakorlatilag tönkretette a házasságot is. A férfi, a híres tévés megismerkedett valakivel. „Rézi tudomásul vette a helyzetet, ma úgy érzem, sosem válunk el, ha nem beletörődéssel fogadja mindezt, hanem küzd a házasságunkért. Akkor talán egyetlen indulatos szó, egyetlen összezördülés nélkül éljük le együtt az életünket…” – fogalmazott a Storynak még tavaly a népszerű tévés.
De elváltak. Elváltak szép csendben. Az egyik jobbra, a másik balra sétált tovább az élet ösvényén, és újabb harminc esztendőnek kellett eltelnie ahhoz, hogy megint találkozzanak. Harminc esztendő hosszú, irtózatosan hosszú idő. A színésznő akkor már súlyos betegséggel küzdött évek óta. Kórházba került, és a híres tévés, a mikor megtudta mindezt, meglátogatta. De a színésznő már nem ismerte fel. A tévés ott állt előtte, fogta a kezét, s azt mondta neki: „Rézi, gyere menjünk le a parkba sétálni. De a színésznő csak nevetett, hangosan nevetett, s azt kérdezte tőle: ki vagy te és mit akarsz tőlem…?”
A utolsó éveit a Mazsihisz Szeretetkórházban töltötte. És a halálos ágyánál ott állt a lánya, na meg a híres tévés – Vitray Tamás. Az idős korban is gyönyörű színésznő, Földi Teri tavaly hunyt el 86 esztendősen. Egy nagy szerelem, itt a földön véget ért…
Forrás
Szólhatna ez a fejezet az utolsó évekről, amikor a színésznő egyre rosszabb egészségi állapotba került. Szólhatna az utolsó hetekről, hónapokról, amikor már nem ismerte meg a betegágya mellett álló férfit, aki egykoron a férje volt. De a szeretet keresése fontosabb mindennél.
Mert tulajdonképpen ezért élünk, ezt kutatjuk, és tán ez tart minket életben. A színésznő, az akkor még fiatal hölgy, 1963. november 22-én Szegeden dolgozott. A helyi színházban imádták a játékát, a közönség vastapssal jutalmazta az alakításait. Azon a napon gyilkolták meg John F. Kennedyt, az Amerikai Egyesült Államok elnökét. És akkor történt, hogy a színésznő az egyik helyi szálloda presszójában ücsörgött. Voltak ott többen is körülötte, kollégák, barátok, és egy ismerős újságírónő is. S a férfi, az ismert televíziós személyiség egyszer csak betoppant oda a presszóba, és néhány perc múlva bemutatták őket egymásnak.
A fiatal, csinos színésznőt és a népszerű, közismert tévést. Ők pedig beszélgetni kezdtek, tán épp a Kennedy-gyilkosságról, vagy az is lehet, hogy csak az élet csip-csup dolgairól. Azon az estén a színésznőnek fellépése volt, a híres tévés pedig, ha már ott volt (másnap egy labdarúgómeccset kellett közvetítenie a Tisza-parti városból…) elment este és megnézte a színpadon délutáni kedves, vonzó beszélgetőpartnerét.
Az első benyomása az volt róla, hogy egy szép arcú, konszolidált, visszafogott, stílusos ízléssel felöltözött, kellemes teremtés. Az előadás után valamilyen belső vágytól hajtva újra találkoztak a szálloda bárjában. Aztán táncolni kezdtek, és a zene ütemére, mintha egyre jobban és jobban átkarolták, átölelték volna egymást. Onnantól kezdve egyre csak mélyült az egymás iránt érzett kíváncsiság és vonzalom. Leveleztek, majd találkozgatni kezdtek. Olyannyira fontossá váltak a másik számára, hogy a színésznő felmondott a munkahelyén, pedig imádta a helyi teátrumot, és a Vígszínházhoz szerződött. Az akkori igazgató, a zseniális, nagy hatalmú Várkonyi Zoltán kerek-perec közölte vele: „Kollegina, jöhet hozzánk, várjuk szeretettel, ám azt tudnia kell, hogy nálunk, itt a Vígben, Ruttkai Éva mellett csupán epizodista lehet. Afféle másodhegedűs…”
De a színésznőt senki és semmi nem tartotta vissza. A szerelem közte és népszerű párja között mindennél fontosabb volt. Csupán egy, nem is aprócska sorompó volt közöttük: a férfi házasságban élt. De szerette a színésznőt, olyannyira szerette, hogy mindent elmondott a a feleségének. Bevallotta, hogy van valakije, hogy képtelen ellenállni a vágynak, így aztán a neje kinyitotta az ajtót, és búcsút intett neki. Csakhogy ez nem egy hollywoodi film volt.
A híres tévés miután megszületett a négy éves Tamás öccse, Péter – visszament a feleségéhez. Hosszú évtizedekkel később azt mondta a Story magazinnak: „Vívódtam, kínlódtam, végül visszaköltöztem a családomhoz. Rézi pedig csak annyit mondott: „Ők hárman erősebbek, nyertek…” A színésznő később szintén férjhez ment. Aztán megszületett a lánya, Orsi, ám ez a kapcsolat nem volt, nem lehetett tartós. Jött a válás, sőt, a második társ sem maradt mellette, annak a kapcsolatnak is szakítás lett a vége. Hogy ez csak a sors játéka volt-e, avagy egy előre megírt forgatókönyv (hiszen vallják sokan, hogy az életünk minden egyes lépése meg van írva…) azt mindenki döntse el maga. A színésznő és a televíziós 13 évig nem találkoztak, így aztán nem is beszéltek egymással. Ám a Vígszínház társulata egyszer csak Csehszlovákiába utazott vendégszereplésre, és ment velük a Magyar Televízió stábja is. S amikor a híres tévés az első kint töltött estén bement a bárba (akárcsak annak idején Szegeden…) épp a színésznő mellett volt egy szabad hely.
Ott, és akkor, mintha a végzet bukkant volna fel két pohár ital mellett. A televíziós néhány nap múlva újra bevallotta a feleségének az érzelmeit a felbukkanó régi–új érzelmeit és akkor végleg szakítottak. De másfél évig kellett agglegényként élnie ahhoz, hogy a színésznő higgyen neki. Hogy elhiggye azt: valóban őt választotta! „Hogy mikor házasodtunk össze? Pontosan meg nem mondom, azt tudom, hogy a Tengerre magyar című, négyrészes filmet forgattuk és én a délkelet-ázsiai tengerről hívtam fel, és kértem meg a kezét. Akkor végre igent mondott…”
Így emlékezett vissza azokra a pillanatokra a férfi. Tíz évig éltek harmonikus szerelemben. Tíz évig kapaszkodtak egymásba. S a tíz esztendő alatt tán eszükbe jutott mindkettőjüknek, hogy kár volt elvesztegetni azt a 13 esztendőt. Mert akkor úgy hitték, úgy érezték, hogy a teremtő valóban egymásnak szánta őket. Hollywoodban ugye így, erre fordulna a cselekmény. De nem Budapesten.
A színésznő egyre inkább magába fordult, hiába volt tehetséges, hiába volt szép, nem olyan szerepek találták meg, amilyenekre vágyott. Amelyek valóban kielégítették volna vágyait. És ez gyakorlatilag tönkretette a házasságot is. A férfi, a híres tévés megismerkedett valakivel. „Rézi tudomásul vette a helyzetet, ma úgy érzem, sosem válunk el, ha nem beletörődéssel fogadja mindezt, hanem küzd a házasságunkért. Akkor talán egyetlen indulatos szó, egyetlen összezördülés nélkül éljük le együtt az életünket…” – fogalmazott a Storynak még tavaly a népszerű tévés.
De elváltak. Elváltak szép csendben. Az egyik jobbra, a másik balra sétált tovább az élet ösvényén, és újabb harminc esztendőnek kellett eltelnie ahhoz, hogy megint találkozzanak. Harminc esztendő hosszú, irtózatosan hosszú idő. A színésznő akkor már súlyos betegséggel küzdött évek óta. Kórházba került, és a híres tévés, a mikor megtudta mindezt, meglátogatta. De a színésznő már nem ismerte fel. A tévés ott állt előtte, fogta a kezét, s azt mondta neki: „Rézi, gyere menjünk le a parkba sétálni. De a színésznő csak nevetett, hangosan nevetett, s azt kérdezte tőle: ki vagy te és mit akarsz tőlem…?”
A utolsó éveit a Mazsihisz Szeretetkórházban töltötte. És a halálos ágyánál ott állt a lánya, na meg a híres tévés – Vitray Tamás. Az idős korban is gyönyörű színésznő, Földi Teri tavaly hunyt el 86 esztendősen. Egy nagy szerelem, itt a földön véget ért…
Forrás