Sokkoló ami történt! Már nem tudták megmenteni az életüket. Álmában érte a halál a csodálatos magyar színésznőt és párját.
Mazsola és Tádé – korosztályok nőttek fel a magyar bábfilmen. Habár többször is szó esett arról, hogy az 1969-ben debütáló, három évadot és összesen 23 részt megélt mesét folytatják, 1982. április 11-én minden megváltozott. Ezen a napon halt meg ugyanis szénmonoxid-mérgezésben a Mazsolát életre keltő Havas Gertrúd és a Manócskát megformáló szerelme, Bölöni Kiss István – kezdi visszaemlékezésében az Újságmúzeum.
Az életük volt a bábozás. Gertrúd alapító tagja volt az első hivatalos hazai bábszínháznak (Mesebarlang), majd később az Állami Bábszínháznak is vezető színésze lett. Amikor Bálint Ágnes megálmodta a Mazsola és Tádé című mesét, gondolkodás nélkül Havas Gertrúdot kérte fel Mazsola szerepére. A báb egyébként 1959-től a televízió raktárában porosodott, véletlenül került Bálint Ágnes kezébe, de egyből tudta, mesét kell írni a kedves kismalacról. Havas elvállalta és a bábművész a jellegzetes hangjával elvarázsolta gyerekeket. Ugyancsak szerették a kicsik a Manócskát alakító Bölöni Kiss István hangját is (Tádét többen alakították az idők során, például Váradi Hédi is 1971-ben, a második évadban).
A bábfilm nagy siker lett, 35 ország vásárolta meg a jogokat.
Havas és a férje 1982 márciusában, szinte napra pontosan egy hónappal a tragikus haláluk előtt a Szolnok Megyei Néplapban nyilatkoztak. Lelkesek voltak, tele tervekkel… Akkoriban kétszemélyes bábelőadásukkal járták az országot, évente több mint 150 produkciót adtak elő. A drámai véget ismerve különösen megható Havas mondata: „Kicsit, mint az orvosok, úgy vagyunk: hívnak, jövünk, játszunk, mert nagyon kell a játék a gyerekeknek. Hogy a csodálatos szeretetigényüket, adásvágyukat megéljék, kiéljék.”
Az interjúból az is kiderült, még a nyári szabadságuk alatt sem hanyagolta a bábozást a házaspár, a nyaralójukban alakították ki az ország legkisebb bábszínházát, ahol a környéken üdülő gyerekeket szórakoztatták. Bölöni Kiss István a tervekről szólva kifejtette, nagy álmuk, hogy felnőtteknek is bábelőadást tarthassanak, ám ennek sajnos nincs kultúrája itthon. Aztán elköszöntek az újságírótól és mentek a következő városba, hogy ott is lenyűgözzék a gyerekeket.
Forrás
Mazsola és Tádé – korosztályok nőttek fel a magyar bábfilmen. Habár többször is szó esett arról, hogy az 1969-ben debütáló, három évadot és összesen 23 részt megélt mesét folytatják, 1982. április 11-én minden megváltozott. Ezen a napon halt meg ugyanis szénmonoxid-mérgezésben a Mazsolát életre keltő Havas Gertrúd és a Manócskát megformáló szerelme, Bölöni Kiss István – kezdi visszaemlékezésében az Újságmúzeum.
Az életük volt a bábozás. Gertrúd alapító tagja volt az első hivatalos hazai bábszínháznak (Mesebarlang), majd később az Állami Bábszínháznak is vezető színésze lett. Amikor Bálint Ágnes megálmodta a Mazsola és Tádé című mesét, gondolkodás nélkül Havas Gertrúdot kérte fel Mazsola szerepére. A báb egyébként 1959-től a televízió raktárában porosodott, véletlenül került Bálint Ágnes kezébe, de egyből tudta, mesét kell írni a kedves kismalacról. Havas elvállalta és a bábművész a jellegzetes hangjával elvarázsolta gyerekeket. Ugyancsak szerették a kicsik a Manócskát alakító Bölöni Kiss István hangját is (Tádét többen alakították az idők során, például Váradi Hédi is 1971-ben, a második évadban).
A bábfilm nagy siker lett, 35 ország vásárolta meg a jogokat.
Havas és a férje 1982 márciusában, szinte napra pontosan egy hónappal a tragikus haláluk előtt a Szolnok Megyei Néplapban nyilatkoztak. Lelkesek voltak, tele tervekkel… Akkoriban kétszemélyes bábelőadásukkal járták az országot, évente több mint 150 produkciót adtak elő. A drámai véget ismerve különösen megható Havas mondata: „Kicsit, mint az orvosok, úgy vagyunk: hívnak, jövünk, játszunk, mert nagyon kell a játék a gyerekeknek. Hogy a csodálatos szeretetigényüket, adásvágyukat megéljék, kiéljék.”
Az interjúból az is kiderült, még a nyári szabadságuk alatt sem hanyagolta a bábozást a házaspár, a nyaralójukban alakították ki az ország legkisebb bábszínházát, ahol a környéken üdülő gyerekeket szórakoztatták. Bölöni Kiss István a tervekről szólva kifejtette, nagy álmuk, hogy felnőtteknek is bábelőadást tarthassanak, ám ennek sajnos nincs kultúrája itthon. Aztán elköszöntek az újságírótól és mentek a következő városba, hogy ott is lenyűgözzék a gyerekeket.
Forrás