Feldolgozhatatlan veszteség! A Parajdi sóbánya halálos áldozata
Omlásveszély – ettől a szótól retteg ma mindenki Parajdon. Kora reggel is lehetett hallani a mélyről jövő morajlásokat. A víz ereje elképzelhetetlen, a felszínen hidakat fordított keresztbe. Az áradat egy része már zavaros, sós, vagyis már megjárta a bányát. A többi tárna feletti Telegdy bányában betonoznak, azt talán meg lehet menteni. Ám az korábban nem volt nyitva a turisták számára, s még legalább egy év kell ahhoz, hogy abból turisztikai látványosság legyen. Ha sikerül...
- Omlásveszély fenyegeti Parajd környékét, amely a lakosok számára nagy aggodalmat okoz.
- Az eső csendesedésével a helyszínen intézkedéseket tesznek a további károk elkerülése érdekében.
- A Parajdi sóbányában korábban is történt tragikus események a víz behatolása miatt. Kovács Barna turisztikai mérnök korán kelt Parajdon. Csütörtök reggel már hét órakor körbejárta a környéket, ám nem lett vidámabb, noha az eső reggelre alábbhagyott. A fiatal szakember még gyerek volt, amikor 2016-ban betört a víz a bányába, ami az utóbbi évek legnagyobb itteni árvize volt: akkor az elszaporodott hódok építettek egy gátat, ami elterelte a patakot, s az befolyt a bányába.
A múlt
– Ahogy most, akkor sem volt erre felkészülve senki – mondta a Blikknek a fiatal mérnök. – Kint voltam a sószorosnál, a bánya feletti részen, ami még nincs lezárva, igaz, csak a helyiek ismerik az oda vezető ösvényt. A patak kilépett a medréből, hidakat fordított keresztbe, az ott levő, általunk csak sószorosnak nevezett rész csúszik, omladozik. Egyértelmű, hogy itt idén nem lesz semmi... Két hete még egy gasztrofeszivált rendeztünk a barlangban, most a napom azzal telik, hogy mondom le a programokat, délután pedig megyek segíteni a védekezésben. Remény? Már nem merünk mondani semmit. Elállt az eső, már ez is öröm. Imádkozunk, mert ha a bánya megszűnik, elvesztünk mindent. Itt van Korond, Szováta, a Medve-tó, de Parajd pont azért volt vonzó, mert nem csak az aktív turisták jöttek, hanem az olyan, légúti megbetegedésben szenvedő, a sóbányában bízó betegek, gyerekek, öregek is, akik pont azért akarnak itt gyógyulni, hogy utána majd kirándulhassanak, bírják tüdővel.
A víz erejét a bányában el sem lehet képzelni, a szűk járatokon még gyorsabb lehet az áradat, pedig itt már a rómaiak is bányásztak sót, s a híres magyar sóút is innen vezetett, keresztül Magyarországon. Ám a bánya a víz és a só köztudottan oldó kapcsolata miatt sosem volt biztonságos, s halálos áldozattal is járt már bányaomlás.
Tragédiák
– Sajnos, a parajdi sóbánya története sosem volt mentes a tragédiáktól – mondta Barna. – A természeti folyamatok, mint például a karsztvíz behatolása, mindig is kihívást jelentettek a bányászok és a parajdi lakosok számára, hiszen ahogy most a turizmusból, anno itt a bányából éltek. A legnagyobb katasztrófa az 1970-es években történt, amikor jelentős mennyiségű karsztvíz tört be a bánya alsóbb szintjeire.
A hatalmas víztömeg elöntötte a járatokat, illetve feloldotta a sókőzet jelentős részét. A híres Só-katedrális is áldozatául esett a víz pusztító erejének, örökre elveszett a mélységben. Bár az akkori beavatkozások megakadályozták a bánya teljes elöntését, már nem tudták megmenteni az elveszett természeti kincseket. A bánya mélyén elpusztult számos, a természeti folyamatok által létrehozott, egyedi sóalakzat, amelyek pótolhatatlan értéket jelentettek.
Forrás
Omlásveszély – ettől a szótól retteg ma mindenki Parajdon. Kora reggel is lehetett hallani a mélyről jövő morajlásokat. A víz ereje elképzelhetetlen, a felszínen hidakat fordított keresztbe. Az áradat egy része már zavaros, sós, vagyis már megjárta a bányát. A többi tárna feletti Telegdy bányában betonoznak, azt talán meg lehet menteni. Ám az korábban nem volt nyitva a turisták számára, s még legalább egy év kell ahhoz, hogy abból turisztikai látványosság legyen. Ha sikerül...
- Az eső csendesedésével a helyszínen intézkedéseket tesznek a további károk elkerülése érdekében.
- A Parajdi sóbányában korábban is történt tragikus események a víz behatolása miatt. Kovács Barna turisztikai mérnök korán kelt Parajdon. Csütörtök reggel már hét órakor körbejárta a környéket, ám nem lett vidámabb, noha az eső reggelre alábbhagyott. A fiatal szakember még gyerek volt, amikor 2016-ban betört a víz a bányába, ami az utóbbi évek legnagyobb itteni árvize volt: akkor az elszaporodott hódok építettek egy gátat, ami elterelte a patakot, s az befolyt a bányába.
– Ahogy most, akkor sem volt erre felkészülve senki – mondta a Blikknek a fiatal mérnök. – Kint voltam a sószorosnál, a bánya feletti részen, ami még nincs lezárva, igaz, csak a helyiek ismerik az oda vezető ösvényt. A patak kilépett a medréből, hidakat fordított keresztbe, az ott levő, általunk csak sószorosnak nevezett rész csúszik, omladozik. Egyértelmű, hogy itt idén nem lesz semmi... Két hete még egy gasztrofeszivált rendeztünk a barlangban, most a napom azzal telik, hogy mondom le a programokat, délután pedig megyek segíteni a védekezésben. Remény? Már nem merünk mondani semmit. Elállt az eső, már ez is öröm. Imádkozunk, mert ha a bánya megszűnik, elvesztünk mindent. Itt van Korond, Szováta, a Medve-tó, de Parajd pont azért volt vonzó, mert nem csak az aktív turisták jöttek, hanem az olyan, légúti megbetegedésben szenvedő, a sóbányában bízó betegek, gyerekek, öregek is, akik pont azért akarnak itt gyógyulni, hogy utána majd kirándulhassanak, bírják tüdővel.
A víz erejét a bányában el sem lehet képzelni, a szűk járatokon még gyorsabb lehet az áradat, pedig itt már a rómaiak is bányásztak sót, s a híres magyar sóút is innen vezetett, keresztül Magyarországon. Ám a bánya a víz és a só köztudottan oldó kapcsolata miatt sosem volt biztonságos, s halálos áldozattal is járt már bányaomlás.
Tragédiák
– Sajnos, a parajdi sóbánya története sosem volt mentes a tragédiáktól – mondta Barna. – A természeti folyamatok, mint például a karsztvíz behatolása, mindig is kihívást jelentettek a bányászok és a parajdi lakosok számára, hiszen ahogy most a turizmusból, anno itt a bányából éltek. A legnagyobb katasztrófa az 1970-es években történt, amikor jelentős mennyiségű karsztvíz tört be a bánya alsóbb szintjeire.
A hatalmas víztömeg elöntötte a járatokat, illetve feloldotta a sókőzet jelentős részét. A híres Só-katedrális is áldozatául esett a víz pusztító erejének, örökre elveszett a mélységben. Bár az akkori beavatkozások megakadályozták a bánya teljes elöntését, már nem tudták megmenteni az elveszett természeti kincseket. A bánya mélyén elpusztult számos, a természeti folyamatok által létrehozott, egyedi sóalakzat, amelyek pótolhatatlan értéket jelentettek.
Forrás