Tragédia! Egy rossz mozdulat miatt meghalt a válogatott magyar labdarúgó
Két kisfia az édesanyjuk után az édesapjukat is elveszítette. Lassan 24 éve nincs köztünk Fodor Imre válogatott labdarúgó, aki edzésre indulva szenvedett halálos balesetet.
„Te Foci, én ezt a meccset megóvom, játsszuk újra! Kezdődjön ott, hogy mikor 1999. április 9-én láttad, hogy kevés benzin van az autódban, bekanyarodtál az első kúthoz, tankoltál ötezerért, még jattot is adtál a kutasnak, aki lemosta a kocsid ablakát. Még a friss Nemzeti Sportba is belepillantottál a kasszánál és azt láttad, hogy már elővételben lehet jegyet venni a magyar-angolra. Majd mentél tovább az M3-as kivezetőjén. Az út menti óriásplakátokon ott virított a Westel és a Postabank, de téged jobban érdekelt, hogy mi lesz a hétvégi bajnokin, hiszen a Hatvan edzője voltál – kezdi visszamelékezését az egykori középpályásra az Újságmúzeum.
Ha megállsz tankolni, akkor még ma is élnél
De nem így történt, hanem kifogyott a benzin a kocsidból, te meg a kannával a kezedben elindultál az M3-as kivezetőjén gyalogosan. Majd ki tudja miért, felkapaszkodtál egy éppen induló teherautó jobboldali lépcsőjére. A sofőr gázt adott, te pedig a lendülettől bezuhantál a teherautó kerekei alá és vége volt mindennek. A jó Isten csak egy pillanatra nem figyelt rád…
Te, Foci! Ez így nagyon igazságtalan. Neked élned kellett volna még jó sokáig, nem pedig meghalni 36 évesen. Hiszen te voltál a Fodor Foci, a technikás, az elegáns, akit ráadásul mindenki szeretett. A legjobban persze az MTK-ban imádtak. Azt mesélted egyszer, hogy nyolcévesen a Központi Sportiskolánál akartál jelentkezni kis focistának, de késve értél oda aznap, hazafelé pedig egy ismerősöd mondta, menj inkább az MTK-ba. Megfogadtad a tanácsot. Kilencévesen már a nálad három-négy évvel idősebb fiúk ellen játszottál. Adtad a kötényeket, bevágtad a szabadrúgásokat. Nem véletlen, hogy 16 évesen az NB I-ben is bemutatkozhattál. MTK-Salgótarján 4-0, a 62. percben Sebestyén helyett Fodor. Aztán rögtön lőttél egy kapufát. Akkor már autószerelőnek tanultál, a meccs napján hajnali ötre mentél a műhelybe, délután 1-kor végeztél, majd bemutatkoztál az NB I-ben. Ilyen egyszerű ez, ha az ember tehetséges.
A kék-fehéreknél aztán te voltál a kedvenc. Hiába volt ütött-kopott a Hungária körúti stadion, neked az volt a Wembley. Lőtted a gólokat, távolról, közelről, mindenhonnan, a lelátón pedig zengett az Emtéká!, Emtéká!. Akkor még élt a legendás Bakos Blumi is, a csapat intézője, akiről azt gondoltuk, itt hagyta nekünk az Isten örökre, hiszen már akkor intéző volt, mikor a lelátón a komikus Salamon Béla csettintett egy-egy gólnál. Képzeld, Blumi egyszer engem is helyre rakott. Az Esti Hírlapban írtam egy bajnokiról, amely után láttam, hogy négy üveg sört visz be a csapat öltözőjébe. Megírtam. Másnap felhívott telefonon és helyreigazítást kért. Nem azt mondta a telefonkagylóba, hogy alkoholt az öltözőbe, meg van maga őrülve, kérem! Nem, csak jelezte, öt üveg volt az a négy…
Biztos emlékszel rá Foci, kicsit haragudtak rád az MTK-nál, mikor 1986-ban átmentél a Honvédba. Persze megértették, hiszen korszakos csapat volt, de hát, akkor is. Te is azt nyilatkoztad: „Örömmel megyek, de szomorúan távozom.” És tényleg így érezted. A Honvéddal aztán többször is bajnok lettél, majd Siófokra hívtak, ahol egy német befektető a fejébe vette, a Balatonhoz viszi a bajnoki serleget. Nem vitte, te pedig a Ferencváros játékosaként folytattad. 1992-ben pedig a vállára emelt a zöld-fehér tábor, hiszen oszlopos tagja voltál a bajnoki címig jutó csapatnak. Milyen érdekes ez, Foci. Imádtak az MTK-nál, a Honvédnál és a Fradinál is. Mert alázatos voltál, mosolygós, kedves és nagyon tudtál focizni. Aztán szép lassan befejezted a labdarúgást és edző lett belőled. 1999-ben, azon az áprilisi pénteken Hatvanba igyekeztél. Edzést tartani. Azt mondták rólad, remek edző lesz belőled. Aztán felkapaszkodtál a teherautóra…
Kevesen tudták, két évvel korábban halt meg a két kisfiad édesanyja gyógyíthatatlan betegségben. Ott maradtak a gyerekek félárván. Aztán már árván… Szegény édesapád majd belepusztult a fájdalomba, hosszú évekkel később is képtelen volt arra, hogy megnézzen egy archív felvételt, amelyen te rúgod a labdát. Persze mindenkit lesújtott a hír, aztán jött az a bizonyos magyar-angol április végén. Ahol Hrutka Jani a meccs előtt felvett egy pólót a dressze alá, amelyre a te nevedet írta. Aztán a meccs hajrájában lőtt egy bődületes szabadrúgásgólt az angol Seaman hálójába. Ő is tudta, mi is tudtuk, hogy azt a gólt valójában te lőtted… Aztán lenéztél ránk, még mosolyogtál is, intettél, majd egy sötét felhő eltakart mindent. Örökre…”
Forrás
Két kisfia az édesanyjuk után az édesapjukat is elveszítette. Lassan 24 éve nincs köztünk Fodor Imre válogatott labdarúgó, aki edzésre indulva szenvedett halálos balesetet.
De nem így történt, hanem kifogyott a benzin a kocsidból, te meg a kannával a kezedben elindultál az M3-as kivezetőjén gyalogosan. Majd ki tudja miért, felkapaszkodtál egy éppen induló teherautó jobboldali lépcsőjére. A sofőr gázt adott, te pedig a lendülettől bezuhantál a teherautó kerekei alá és vége volt mindennek. A jó Isten csak egy pillanatra nem figyelt rád…
A kék-fehéreknél aztán te voltál a kedvenc. Hiába volt ütött-kopott a Hungária körúti stadion, neked az volt a Wembley. Lőtted a gólokat, távolról, közelről, mindenhonnan, a lelátón pedig zengett az Emtéká!, Emtéká!. Akkor még élt a legendás Bakos Blumi is, a csapat intézője, akiről azt gondoltuk, itt hagyta nekünk az Isten örökre, hiszen már akkor intéző volt, mikor a lelátón a komikus Salamon Béla csettintett egy-egy gólnál. Képzeld, Blumi egyszer engem is helyre rakott. Az Esti Hírlapban írtam egy bajnokiról, amely után láttam, hogy négy üveg sört visz be a csapat öltözőjébe. Megírtam. Másnap felhívott telefonon és helyreigazítást kért. Nem azt mondta a telefonkagylóba, hogy alkoholt az öltözőbe, meg van maga őrülve, kérem! Nem, csak jelezte, öt üveg volt az a négy…
Biztos emlékszel rá Foci, kicsit haragudtak rád az MTK-nál, mikor 1986-ban átmentél a Honvédba. Persze megértették, hiszen korszakos csapat volt, de hát, akkor is. Te is azt nyilatkoztad: „Örömmel megyek, de szomorúan távozom.” És tényleg így érezted. A Honvéddal aztán többször is bajnok lettél, majd Siófokra hívtak, ahol egy német befektető a fejébe vette, a Balatonhoz viszi a bajnoki serleget. Nem vitte, te pedig a Ferencváros játékosaként folytattad. 1992-ben pedig a vállára emelt a zöld-fehér tábor, hiszen oszlopos tagja voltál a bajnoki címig jutó csapatnak. Milyen érdekes ez, Foci. Imádtak az MTK-nál, a Honvédnál és a Fradinál is. Mert alázatos voltál, mosolygós, kedves és nagyon tudtál focizni. Aztán szép lassan befejezted a labdarúgást és edző lett belőled. 1999-ben, azon az áprilisi pénteken Hatvanba igyekeztél. Edzést tartani. Azt mondták rólad, remek edző lesz belőled. Aztán felkapaszkodtál a teherautóra…
Kevesen tudták, két évvel korábban halt meg a két kisfiad édesanyja gyógyíthatatlan betegségben. Ott maradtak a gyerekek félárván. Aztán már árván… Szegény édesapád majd belepusztult a fájdalomba, hosszú évekkel később is képtelen volt arra, hogy megnézzen egy archív felvételt, amelyen te rúgod a labdát. Persze mindenkit lesújtott a hír, aztán jött az a bizonyos magyar-angol április végén. Ahol Hrutka Jani a meccs előtt felvett egy pólót a dressze alá, amelyre a te nevedet írta. Aztán a meccs hajrájában lőtt egy bődületes szabadrúgásgólt az angol Seaman hálójába. Ő is tudta, mi is tudtuk, hogy azt a gólt valójában te lőtted… Aztán lenéztél ránk, még mosolyogtál is, intettél, majd egy sötét felhő eltakart mindent. Örökre…”
Forrás