Egészen a haláláig titokban tartotta - Valóban ő volt Psota Irén fia
Önéletrajzi könyvéből derült csak ki, hogy...
Kilenc éve távozott az élők sorából Psota Irén, a magyar színjátszás ikonikus alakja. Bár egész életében vágyott arra, hogy édesanya lehessen, a sors másként rendezte az életét. Második nagy szerelmével, Makk Károly rendezővel közös életük során több gyermekük is születhetett volna – de minden alkalommal másként döntöttek. Psota Irén fiatalkorában több terhességét is megszakíttatta, részben párja kérésére, részben a kor szigorú elvárásai miatt.
A beavatkozások, melyeket az ötvenes években még súlyos büntetéssel sújthatott a törvény, végül maradandó következményekkel jártak: a színésznő számára végleg elveszett az anyaság lehetősége.
„Minden férfitól, akit ismertem, gyereket akartam, és mindegyik más asszonytól kapta meg. Hát szereztem magamnak egy kutyát, egy afgán agarat”
– írta önéletrajzi könyvében a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, kétszeres Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas magyar színművésznő.
A kutyák iránti szeretete mélyen gyökerezett benne, szinte pótolta velük azt az űrt, amit a gyermektelenség hagyott a szívében.
Első négylábúját Fiúnak nevezte, a későbbieket – nemtől függetlenül – Zsuzsinak hívta, mintha így teljesíthetné be az anyaság egy részét. Utolsó kutyája, egy yorkshire terrier, a „Cica” nevet kapta, és végig mellette volt a halála pillanatáig.
sen tudtak. Psota „fiának” szólította, és valóban gyermeki szeretettel fordult felé.
Kettejük viszonya kívülállók számára rejtve maradt, mégis különös mélységgel bírt.
„Megmagyarázhatatlanul furcsa kapcsolat volt a mienk, én a csodát láttam benne, ő pedig ki tudja mit látott bennem. Folyamatosan vibrált körülötte minden, állandóan izzott a levegő, és még akkor is játszott, amikor kettesben voltunk..."
Ez a lelki kötődés valamelyest enyhítette azt az űrt, amit a soha meg nem született gyermekei hagytak benne. Psota Irén a szeretetet nem vér szerinti leszármazottakban, hanem élőlényekben, emberekben, és a színház iránti szenvedélyében élte meg.
„Öt évig éltem együtt a kutyámmal, és ez alatt megéreztem, hogy talán nem lettem volna jó anya – majomanya lettem volna..."
Egy asszony, aki sosem lehetett anya, mégis sokak életében betöltötte ezt a szerepet. Rajongók, tanítványok és közeli ismerősök szerint Psota Irén hatása generációkon átível, és bár gyermeke nem született, öröksége él – nemcsak a színpadon, hanem az emberi kapcsolatokban is.
Forrás
Önéletrajzi könyvéből derült csak ki, hogy...
„Minden férfitól, akit ismertem, gyereket akartam, és mindegyik más asszonytól kapta meg. Hát szereztem magamnak egy kutyát, egy afgán agarat”
A kutyák iránti szeretete mélyen gyökerezett benne, szinte pótolta velük azt az űrt, amit a gyermektelenség hagyott a szívében.
Első négylábúját Fiúnak nevezte, a későbbieket – nemtől függetlenül – Zsuzsinak hívta, mintha így teljesíthetné be az anyaság egy részét. Utolsó kutyája, egy yorkshire terrier, a „Cica” nevet kapta, és végig mellette volt a halála pillanatáig.
sen tudtak. Psota „fiának” szólította, és valóban gyermeki szeretettel fordult felé.
Kettejük viszonya kívülállók számára rejtve maradt, mégis különös mélységgel bírt.
„Megmagyarázhatatlanul furcsa kapcsolat volt a mienk, én a csodát láttam benne, ő pedig ki tudja mit látott bennem. Folyamatosan vibrált körülötte minden, állandóan izzott a levegő, és még akkor is játszott, amikor kettesben voltunk..."
Ez a lelki kötődés valamelyest enyhítette azt az űrt, amit a soha meg nem született gyermekei hagytak benne. Psota Irén a szeretetet nem vér szerinti leszármazottakban, hanem élőlényekben, emberekben, és a színház iránti szenvedélyében élte meg.
„Öt évig éltem együtt a kutyámmal, és ez alatt megéreztem, hogy talán nem lettem volna jó anya – majomanya lettem volna..."
Egy asszony, aki sosem lehetett anya, mégis sokak életében betöltötte ezt a szerepet. Rajongók, tanítványok és közeli ismerősök szerint Psota Irén hatása generációkon átível, és bár gyermeke nem született, öröksége él – nemcsak a színpadon, hanem az emberi kapcsolatokban is.
Forrás