Ezért vonultak ki mentők és rendőrök Fenyő Miklós sírjához
Drámai jelenet zajlott le a temetőben.
Félreérthető üzeneteket tett közzé és küldött ismerőseinek egy fiatal nő, aki Fenyő Miklós sírjánál, egy üveg bor társaságában keresett enyhülést bánatára. Szilviért sokan aggódni kezdtek, ő azonban nem akart véget vetni az életének. Végül a rendőrök találtak rá a temetőben, majd mentővel a sürgősségire szállították.
A budapesti nő egy szál rózsával és borral érkezett a sírhoz, hogy megnyugvást találjon, és mintegy „tanácsot kérjen” a számára fontos előadótól. Rossz lelkiállapotban több családtagjának is írt, köztük a nővérének, aki annyira megijedt, hogy értesítette a rendőrséget.
Bár Szilvi nem készült öngyilkosságra, mégis nyolc órát töltött a kórházban, ahol pszichiáterek vizsgálták meg. A szabályok szerint ideiglenesen elvették az értékeit, hogy biztosítsák a biztonságát, majd később mindent visszakapott.
Utólag már más szemmel néz az esetre: „Visszagondolva, most már mosolygok a történteken, pedig valójában kissé ijesztő volt. Én csak szeretettem volna megnyugodni Fenyő sírjánál, tanácsot kérni tőle, és kisírni magam, mert összejöttek a dolgok mostanában. Kissé spicces is voltam, mert majdnem az egész üveg bort megittam, csak egy keveset öntöttem belőle a földre a sírnál, Fenyő tiszteletére... Egyszer csak jött három rendőr és azt kérdezgették, hogy vagyok” – mesélte a Borsnak.
„A rendőrök kedvesek voltak, elmondták, hogy elkísérnek a mentőig, ami bevisz a kórházba kivizsgálásra. Nem ellenkeztem, csináltam, amit mondtak. A rózsát, amit vittem, szépen letettem a sírra és elindultam. A mentő bevitt a János kórház ügyeletére” – folytatta.
A kórházban délutántól estig bent tartották, és jelezték neki, hogy ilyen állapotban nem engedhetik haza. Ahogy kezdett kijózanodni, felismerte a helyzet súlyát, és átértékelte a történteket. Egész nap nem evett, végül egy idegen adott neki egy falat szendvicset, amit különösen nagyra értékelt. Ez idő alatt volt alkalma elgondolkodni az életén és saját helyzetén.
Szilvi egyébként teljesen hétköznapi életet él: fodrászként dolgozik, zenél, énekel és dalokat ír. Nyitott, barátságos személyiség, aki munkája során sok ember történetét hallgatja meg — talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy lelkileg túlterhelődött.
A temetőben eltöltött pillanat számára egyfajta töréspont volt: a felgyülemlett problémák hatására vigaszt keresett ott, ahol mások emlékezni szoktak. Bár nem úgy kapott „választ”, ahogy várta, az élmény mégis mély hatással volt rá.
Úgy érzi, a történtek megváltoztatták: felismerte az élet értékét, különösen amikor a kórházban súlyos betegekkel találkozott. Hálás az orvosoknak és pszichiátereknek, hogy segítettek neki irányt találni, és hisz benne, hogy példaképe is „figyelt rá”. Azóta tudatosabban él, és bár sok mindent átértékelt, a zene továbbra is fontos része marad az életének.
Forrás
Bár Szilvi nem készült öngyilkosságra, mégis nyolc órát töltött a kórházban, ahol pszichiáterek vizsgálták meg. A szabályok szerint ideiglenesen elvették az értékeit, hogy biztosítsák a biztonságát, majd később mindent visszakapott.
Utólag már más szemmel néz az esetre: „Visszagondolva, most már mosolygok a történteken, pedig valójában kissé ijesztő volt. Én csak szeretettem volna megnyugodni Fenyő sírjánál, tanácsot kérni tőle, és kisírni magam, mert összejöttek a dolgok mostanában. Kissé spicces is voltam, mert majdnem az egész üveg bort megittam, csak egy keveset öntöttem belőle a földre a sírnál, Fenyő tiszteletére... Egyszer csak jött három rendőr és azt kérdezgették, hogy vagyok” – mesélte a Borsnak.
„A rendőrök kedvesek voltak, elmondták, hogy elkísérnek a mentőig, ami bevisz a kórházba kivizsgálásra. Nem ellenkeztem, csináltam, amit mondtak. A rózsát, amit vittem, szépen letettem a sírra és elindultam. A mentő bevitt a János kórház ügyeletére” – folytatta.
A kórházban délutántól estig bent tartották, és jelezték neki, hogy ilyen állapotban nem engedhetik haza. Ahogy kezdett kijózanodni, felismerte a helyzet súlyát, és átértékelte a történteket. Egész nap nem evett, végül egy idegen adott neki egy falat szendvicset, amit különösen nagyra értékelt. Ez idő alatt volt alkalma elgondolkodni az életén és saját helyzetén.
Szilvi egyébként teljesen hétköznapi életet él: fodrászként dolgozik, zenél, énekel és dalokat ír. Nyitott, barátságos személyiség, aki munkája során sok ember történetét hallgatja meg — talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy lelkileg túlterhelődött.
A temetőben eltöltött pillanat számára egyfajta töréspont volt: a felgyülemlett problémák hatására vigaszt keresett ott, ahol mások emlékezni szoktak. Bár nem úgy kapott „választ”, ahogy várta, az élmény mégis mély hatással volt rá.
Úgy érzi, a történtek megváltoztatták: felismerte az élet értékét, különösen amikor a kórházban súlyos betegekkel találkozott. Hálás az orvosoknak és pszichiátereknek, hogy segítettek neki irányt találni, és hisz benne, hogy példaképe is „figyelt rá”. Azóta tudatosabban él, és bár sok mindent átértékelt, a zene továbbra is fontos része marad az életének.
Forrás