Földmozgás után vízözön Somogyban: Tehetetlenül nézték a helyiek, ahogy sártengerré válik az otthonuk
Nyugodjon békében!
91. életévében elhunyt Gyurkó Henrik, Jászai Mari-díjas érdemes művész, Budapest díszpolgára. A miskolci születésű bábművész húsvétvasárnap távozott, nem sokkal azután, hogy baráti körben még a 90. születésnapját ünnepelte a Budapest Bábszínházban. A magyar bábművészet emléke ilyen pillanatokban különösen erős, és sokan felidézik a műfaj más nagy alakjait és a bábszínház emlékezetes szereplőit is.
Generációk gyerekkorának része volt
Gyurkó Henrik nevét országosan leginkább a Füles mackó tette ismertté. Ő adta a hangját a népszerű lengyel bábfilm főszereplőjének, és az ő előadásában vált felejthetetlenné a sorozat főcímdala is. Jellegzetes hangja és bábjátéka generációk gyerekkorát kísérte végig.
Pályája a diósgyőri vasgyár kulturális életéből indult. Gép lakatosként dolgozva találkozott a bábcsoportok világával, majd 1960-ban a tehetsége a fővárosba szólította. Innentől kezdve hat évtizeden át, egészen 2020-ig volt az Állami, később Budapest Bábszínház meghatározó tagja, és egy időben igazgatóhelyettesként is dolgozott. A bábszínház és a szinkron világa sok emlékezetes alakot adott a közönségnek, ezt őrzi a legendás bábosok emléke és a gyerekkor ismert hangjaihoz kötődő nosztalgia is.
Miskolcot sosem engedte el
Bár a karrierje Budapesthez kötötte, az évtizedek során számtalanszor visszatért Miskolcra. Nemcsak a családi kötelékek húzták haza, hanem rendszeresen vendégszerepelt helyi színházi és operafesztiváli produkciókban is. Különösen fontos volt számára, hogy a Kemény Henrik után megörökölt Vitéz László-jeleneteket is elvigye a szülővárosába, és a miskolci gyerekprogramokon a jól ismert „Szerbusztok, pajtikák!” köszöntéssel örvendeztesse meg a legkisebbeket.
Bóta Gábor színikritikus megrendülten búcsúzott tőle, és úgy emlékezett rá, mint a „vérbő elevenség” emberére, aki Petruskaként bejárta a világot, Vitéz Lászlóként pedig akkora életerővel lépett színpadra, hogy szinte legyőzhetetlennek tűnt. Gyurkó Henrik halálával a magyar bábművészet egyik legkarakteresebb óriása távozott. A szakma gyásza ilyenkor mindig messzire ér, ahogyan az látszik más fájdalmas veszteségek és a színházi világ búcsúi idején is.
Forrás
Gyurkó Henrik nevét országosan leginkább a Füles mackó tette ismertté. Ő adta a hangját a népszerű lengyel bábfilm főszereplőjének, és az ő előadásában vált felejthetetlenné a sorozat főcímdala is. Jellegzetes hangja és bábjátéka generációk gyerekkorát kísérte végig.
Pályája a diósgyőri vasgyár kulturális életéből indult. Gép lakatosként dolgozva találkozott a bábcsoportok világával, majd 1960-ban a tehetsége a fővárosba szólította. Innentől kezdve hat évtizeden át, egészen 2020-ig volt az Állami, később Budapest Bábszínház meghatározó tagja, és egy időben igazgatóhelyettesként is dolgozott. A bábszínház és a szinkron világa sok emlékezetes alakot adott a közönségnek, ezt őrzi a legendás bábosok emléke és a gyerekkor ismert hangjaihoz kötődő nosztalgia is.
Miskolcot sosem engedte el
Bár a karrierje Budapesthez kötötte, az évtizedek során számtalanszor visszatért Miskolcra. Nemcsak a családi kötelékek húzták haza, hanem rendszeresen vendégszerepelt helyi színházi és operafesztiváli produkciókban is. Különösen fontos volt számára, hogy a Kemény Henrik után megörökölt Vitéz László-jeleneteket is elvigye a szülővárosába, és a miskolci gyerekprogramokon a jól ismert „Szerbusztok, pajtikák!” köszöntéssel örvendeztesse meg a legkisebbeket.
Bóta Gábor színikritikus megrendülten búcsúzott tőle, és úgy emlékezett rá, mint a „vérbő elevenség” emberére, aki Petruskaként bejárta a világot, Vitéz Lászlóként pedig akkora életerővel lépett színpadra, hogy szinte legyőzhetetlennek tűnt. Gyurkó Henrik halálával a magyar bábművészet egyik legkarakteresebb óriása távozott. A szakma gyásza ilyenkor mindig messzire ér, ahogyan az látszik más fájdalmas veszteségek és a színházi világ búcsúi idején is.
Forrás