Szörnyű tragédia rázta meg az országot! Meghalt a Kossuth- és Jászai Mari-díjas csodálatos magyar művész
Távozása nem csupán egy kivételes életút végét jelenti, hanem egy egész színházi korszak lezárulását is. Halálának időzítése különös jelentőséggel bír: azon a napon hunyt el, amikor az általa életre hívott Kortárs Magyar Dráma-díjat átadták, ráadásul mindössze néhány nappal férje, Örkény István születésének 114. évfordulója előtt.
88 éves korában elhunyt Radnóti Zsuzsa, Kossuth- és Jászai Mari-díjas dramaturg, a Vígszínház egykori meghatározó alakja.
A színház szolgálatában eltöltött évtizedek
Radnóti Zsuzsa Budapesten született 1938-ban, és már fiatalon a humán tudományok felé fordult: az ELTE magyar–német szakán szerzett diplomát. Pályája hamar összefonódott a Vígszínházzal, amelyhez 1963-ban csatlakozott, és amelynek dramaturgiai műhelyét több mint negyven éven át irányította. Munkája során nem csupán darabok szövegének formálásában vett részt, hanem alkotói szemléletek egész generációira hatott. Precíz gondolkodása, kivételes műveltsége és következetes szakmai elvei a magyar színházi élet egyik megkerülhetetlen személyiségévé emelték.
A kortárs dráma elkötelezett támogatója
Nem elégedett meg a színfalak mögötti alkotómunkával: egész életében fontosnak tartotta az új magyar drámák megszületésének ösztönzését. Oktatóként is jelentős szerepet vállalt, több felsőoktatási intézményben – köztük az ELTE-n és a Színművészeti Egyetemen – adta át tudását a fiataloknak. Emellett aktívan támogatta a pályakezdő írókat is, többek között az Örkény István-ösztöndíj révén. Elhivatottságát jól mutatja, hogy saját kitüntetésének pénzéből hozta létre a Kortárs Magyar Dráma-díjat, amely mára a hazai színpadi irodalom egyik fontos elismerésévé vált.
Maradandó szellemi örökség
Radnóti Zsuzsa nemcsak szakmai tudásával, hanem határozott, tiszta gondolkodásával és erkölcsi tartásával is példát mutatott. Örkény Istvánnal való kapcsolata mély szellemi és emberi egységet jelentett, amely az író halála után is tovább élt az életmű gondozásában. Hűsége a Vígszínházhoz és alkotótársaihoz legendássá vált.
Távozásával a magyar kultúra egy olyan alkotót veszített el, aki egész életét a színház és az irodalom közötti finom, mégis erőteljes kapcsolat megőrzésének szentelte. Emléke tovább él mindazokban a művekben és gondolatokban, amelyekhez hozzáérhetett.
Forrás
A színház szolgálatában eltöltött évtizedek
Radnóti Zsuzsa Budapesten született 1938-ban, és már fiatalon a humán tudományok felé fordult: az ELTE magyar–német szakán szerzett diplomát. Pályája hamar összefonódott a Vígszínházzal, amelyhez 1963-ban csatlakozott, és amelynek dramaturgiai műhelyét több mint negyven éven át irányította. Munkája során nem csupán darabok szövegének formálásában vett részt, hanem alkotói szemléletek egész generációira hatott. Precíz gondolkodása, kivételes műveltsége és következetes szakmai elvei a magyar színházi élet egyik megkerülhetetlen személyiségévé emelték.
Nem elégedett meg a színfalak mögötti alkotómunkával: egész életében fontosnak tartotta az új magyar drámák megszületésének ösztönzését. Oktatóként is jelentős szerepet vállalt, több felsőoktatási intézményben – köztük az ELTE-n és a Színművészeti Egyetemen – adta át tudását a fiataloknak. Emellett aktívan támogatta a pályakezdő írókat is, többek között az Örkény István-ösztöndíj révén. Elhivatottságát jól mutatja, hogy saját kitüntetésének pénzéből hozta létre a Kortárs Magyar Dráma-díjat, amely mára a hazai színpadi irodalom egyik fontos elismerésévé vált.
Maradandó szellemi örökség
Radnóti Zsuzsa nemcsak szakmai tudásával, hanem határozott, tiszta gondolkodásával és erkölcsi tartásával is példát mutatott. Örkény Istvánnal való kapcsolata mély szellemi és emberi egységet jelentett, amely az író halála után is tovább élt az életmű gondozásában. Hűsége a Vígszínházhoz és alkotótársaihoz legendássá vált.
Távozásával a magyar kultúra egy olyan alkotót veszített el, aki egész életét a színház és az irodalom közötti finom, mégis erőteljes kapcsolat megőrzésének szentelte. Emléke tovább él mindazokban a művekben és gondolatokban, amelyekhez hozzáérhetett.
Forrás