Megrázta az országot a tragédia: Gálvölgyi János előtt esett össze és halt meg legendás színészünk

Megrázta az országot a tragédia: Gálvölgyi János előtt esett össze és halt meg legendás színészünk

Márkus László, a huszadik századi magyar színházművészet utánozhatatlan, zseniális alakja 1927. június 10-én születetett Budapesten. Már hétéves korában megmutatkozott a színpad iránti olthatatlan vágya, amikor könyörgéssel elérte édesanyjánál, hogy elvigye a Vígszínház egyik gyermekválogatására, ám pufi alkata miatt eltanácsolták, ami mély nyomot hagyott benne.

Iskolai évei alatt sem remekelt, saját bevallása szerint ő volt Európa legrosszabb tanulója, mivel a tanórák helyett folyamatosan a mozifilmeket látogatta és a színházi magazinokat falta, ami miatt számtalanszor megbukott. Édesapja, egy jómódú malomtulajdonos, mereven ellenezte fia művészi ambícióit, így a fiatal Márkus egy évig kénytelen volt a családi üzemben dolgozni, mielőtt végleg a színészi pálya felé fordult volna. Pályafutása kezdetén hat éven át Debrecenben játszott, ahol egy szerény albérletben élt, és az árból úgy alkudott le, hogy meghívta a főbérlőnőt az egyik előadására, aki a nézőtéren szembesült azzal, hogy bérlője a város ünnepelt csillaga. A színpad iránti elkötelezettsége fanatikus volt, amit jól mutat, hogy 1956. október 23-án valóságos dührohamot kapott, de nem a forradalom kitörése, hanem amiatt, mert az utcai harcok miatt senki sem ment be a színházba megnézni az előadását. Folyamatosan rettegett attól, hogy a rendezők beskatulyázzák a humoros kövér ember szerepkörébe, ezért rendkívüli önfegyelemmel képezte magát: egy-egy film kedvéért hajnali futballtréningeken vett részt, később pedig nyolc kilót adott le a drámai karakterek megőrzéséért. Népszerűségét mutatja, hogy gyakran összetévesztették Kállai Ferenccel, és a rajongók csalódottságát elkerülendő, Márkus kérdés nélkül Kállai nevét hamisította az elé tolt papírlapokra. Elismert művészként rendszeresen kapott nyugati útlevelet, így szinte minden nyáron Londonba vagy Párizsba utazott kultúrát szívni, ahol egyszer egy Eiffel-toronyra néző tetőtéri szobára alkudozva felajánlotta a háziasszonynak, hogy fele árért kiveszi a szállást, és cserébe esküszöm, hogy egyszer sem néz ki az ablakon.

A színházi munkában a végletekig precíz volt, minden este pontban negyed hatkor taxit rendelt, és jóval a kezdés előtt már a Madách Színház plakátjainak helyesírási hibáit ellenőrizte és kérte számon. A felkészületlenséget nem tűrte, és a súgóknak is megtiltotta, hogy rontás esetén azonnal beleszóljanak a színész szavába, inkább a következő mondat felolvasását követelte meg a folytonosság érdekében. Élete utolsó évtizedében súlyos, titkolt betegséggel, leukémiával küzdött, de a játékot az utolsó pillanatig nem volt hajlandó feladni. 1985. december 30-án a szilveszteri műsor próbáján a Kongresszusi Központ öltözőjében ült, amikor a fiatal Gálvölgyi János belépett hozzá köszönni. Márkus barátságosan rákacsintott kollégájára, majd a következő másodpercben tehetetlenül a padlóra zuhant. Gálvölgyi először azt hitte, a humoráról ismert színészóriás csak tréfálkozik, ám hamar kiderült, hogy a rosszullét végzetes: a szirénázó mentő ugyan még kórházba szállította, de az 58 éves legenda már soha többé nem tért magához.

Forrás