Feketében a magyar egészségügy: 44 évesen, váratlanul hunyt el a magyar kórház kulcsembere
Életének 44. évében, egy hirtelen fellépő, súlyos betegség következtében meghalt Egerváriné Honti Ildikó, a Dél-pesti Centrumkórház Onkológiai Centrumának hospice főnővére, a Szent László Hospice Alapítvány kuratóriumi tagja.
A hospice hivatás művelői nap mint nap szembenéznek a veszteséggel, mégis felfoghatatlan, amikor olyan embertől búcsúznak váratlanul, aki több mint két évtizeden át segítette a rászorulókat életük legnehezebb szakaszában.
Több mint húsz év a betegek szolgálatában
Egerváriné Honti Ildikó 2001-ben kezdte pályafutását a Szent László Kórház – a mai Dél-pesti Centrumkórház – hospice részlegén. Elhivatottságának köszönhetően 2012-ben főnővér-helyettessé, majd 2014-ben az osztály főnővérévé nevezték ki. Hitvallását így fogalmazta meg egy korábbi interjúban:
„A hospice osztályon nem sürgetjük a betegeket: mindenkit meghallgatunk. Nemcsak úgy teszünk, mintha meghallgatnánk, hanem valóban odafigyelünk”
Vezetőként úgy vélte, a fizikai fájdalomcsillapítás mellett a lelki jelenlét és az empátia is elengedhetetlen, nemcsak a betegek, hanem a búcsúzó családtagok támogatásában is. Kiemelt figyelmet fordított a hozzátartozókra, a velük való kapcsolat már a betegfelvétel pillanatában megkezdődött. Munkájával olyan közösséget épített, ahol a professzionális ellátás és az emberi odafordulás elválaszthatatlan egységet alkotott.
A munkájáról szólva egyszer úgy fogalmazott:
A további részletek ITT olvashatók!
Több mint húsz év a betegek szolgálatában
Egerváriné Honti Ildikó 2001-ben kezdte pályafutását a Szent László Kórház – a mai Dél-pesti Centrumkórház – hospice részlegén. Elhivatottságának köszönhetően 2012-ben főnővér-helyettessé, majd 2014-ben az osztály főnővérévé nevezték ki. Hitvallását így fogalmazta meg egy korábbi interjúban:
„A hospice osztályon nem sürgetjük a betegeket: mindenkit meghallgatunk. Nemcsak úgy teszünk, mintha meghallgatnánk, hanem valóban odafigyelünk”
Vezetőként úgy vélte, a fizikai fájdalomcsillapítás mellett a lelki jelenlét és az empátia is elengedhetetlen, nemcsak a betegek, hanem a búcsúzó családtagok támogatásában is. Kiemelt figyelmet fordított a hozzátartozókra, a velük való kapcsolat már a betegfelvétel pillanatában megkezdődött. Munkájával olyan közösséget épített, ahol a professzionális ellátás és az emberi odafordulás elválaszthatatlan egységet alkotott.
A munkájáról szólva egyszer úgy fogalmazott:
A további részletek ITT olvashatók!