Most közölték a halálhírét! Megdöbbent az ország! Nyugodjék Békében Drága Győző
A Ferencváros hivatalos honlapján közölte a szomorú hírt: életének 77. évében elhunyt Martos Győző, a zöld-fehér klub örökös bajnok labdarúgója.
Az egykori kiváló hátvéd egy magyar bajnoki címet és négy Magyar Kupa-győzelmet ünnepelhetett az FTC játékosaként, valamint tagja volt az 1975-ben a Dinamo Kijev ellen KEK-döntőt játszó csapatnak.
Martos Győző 1949. december 15-én született Budapesten, pályafutását a XVII. kerületi Sportiskolában kezdte, majd egy barátja ajánlására került 1970-ben a Ferencvároshoz, igaz az első csapatban csak 1971 nyarán mutatkozott be. Zöld-fehérben egyetlen bajnoki címét a 1975/76-os szezonban szerezte, ekkor 29 mérkőzésen lépett pályára és megkapta a csapat legjobbjának járó Toldi-vándordíjat is.
– Hogy miért a Ferencváros? Én már előtte is fradista voltam, s ez nem csak amolyan lózung, és nagyotmondás, hanem tényleg igaz. A zöld-fehéreket a keresztapám révén ismertem meg, ő vitt ki mindig a meccsekre, nekem pedig hatalmas élményt jelentett Albert Flórián, Varga Zoltán és a többiek játéka. A fradizmusom innen ered… A klubhoz 1970-ben kerültem, mégpedig azért, mert játékosra volt szüksége a Ferencvárosnak. No, de nem ám az első csapatnak, hanem a – harmadiknak. Több együttese is volt akkoriban az FTC-nek, engem pedig a harmadik számúba igazoltak, de ott nem játszottam egy percet sem. Felkerültem a másodikba. Az első csapatba azért akkoriban még „meredek” lett volna odakerülni, elvégre Novák Dezső és Vépi Péter szerepelt ott, igaz, sokat mégsem kellett várnom a debütálásra – idézi a klubhonlap egy korábbi interjúját.
Két világbajnokságon játszott
A további részletek ITT olvashatók!
Martos Győző 1949. december 15-én született Budapesten, pályafutását a XVII. kerületi Sportiskolában kezdte, majd egy barátja ajánlására került 1970-ben a Ferencvároshoz, igaz az első csapatban csak 1971 nyarán mutatkozott be. Zöld-fehérben egyetlen bajnoki címét a 1975/76-os szezonban szerezte, ekkor 29 mérkőzésen lépett pályára és megkapta a csapat legjobbjának járó Toldi-vándordíjat is.
– Hogy miért a Ferencváros? Én már előtte is fradista voltam, s ez nem csak amolyan lózung, és nagyotmondás, hanem tényleg igaz. A zöld-fehéreket a keresztapám révén ismertem meg, ő vitt ki mindig a meccsekre, nekem pedig hatalmas élményt jelentett Albert Flórián, Varga Zoltán és a többiek játéka. A fradizmusom innen ered… A klubhoz 1970-ben kerültem, mégpedig azért, mert játékosra volt szüksége a Ferencvárosnak. No, de nem ám az első csapatnak, hanem a – harmadiknak. Több együttese is volt akkoriban az FTC-nek, engem pedig a harmadik számúba igazoltak, de ott nem játszottam egy percet sem. Felkerültem a másodikba. Az első csapatba azért akkoriban még „meredek” lett volna odakerülni, elvégre Novák Dezső és Vépi Péter szerepelt ott, igaz, sokat mégsem kellett várnom a debütálásra – idézi a klubhonlap egy korábbi interjúját.
Két világbajnokságon játszott
A további részletek ITT olvashatók!