Gyászol az ország: csodálatos magyar zenész halálhíre érkezett
Búcsúzunk!
Életének nyolcvanadik esztendejében meghalt Gallai Attila zeneszerző, klarinétművész, tanár, a MÁV Szimfonikus Zenekar egykori művésze. A nagyszerű zenész, zeneszerző, elhivatott pedagógus így írt magáról honlapján:
"1943. március 30-án születtem Győrött. 1946-ban költöztünk Budapestre és ott éltem 1996. februárjáig. Akkor költöztünk Csévharasztra, ahol ma is élek. Édesapám katona volt. A II. világháborúban súlyosan megsebesült. Ő adott zenei pályára. 1978-ban hunyt el. Édesanyám a világháborúban tüdőbajt kapott. 1964-ben, számomra az egész pályámra nézve rendkívül fontos üzenetet közvetítve vált meg szenvedéseitől. Nővérem, Éva hegedűs lett, ma is a hegedű az élete. Öcsém, Lacika csecsemőként, a nagy diftéria járvány áldozata lett.
"Hegedülni, csellózni, majd klarinétozni tanultam. Első klarinéttanárom Baritz Ferenc volt, akit nagyon jó tanárnak tartok ma is és akivel élete végéig kitűnő volt a kapcsolatunk. Az Úttörővasutas Zenekarba az áldott emlékü Sándor Jancsi Bácsi vett fel. A zenekarban együtt játszottam - tanultam - többek között Haumann Péterrel, Pásztori Zoltánnal, Elekes Erzsébettel (válogatott kosárlabdázó) és még sokakkal, akik neve számomra ugyanannyit jelent, mint a felsoroltaké, hiszen nagyon jó barátok voltunk. A név szerint említetteket csak azért emeltem ki, mert közismertek.
Édesapám (a nyomorunkat enyhítendő - és abból a politikai megfontolásból, hogy a zenész túléli a változásokat is, de azért katona!) 1957. július 1-jén katonazenésznek adott. Az ETI zenekarába kerültem. Ugyanekkor felvettek a Zeneművészeti Szakközépiskolába, ahol három évig, nyugdíjazásáig Váczi Károly, a másik, általam kiemelkedően tisztelt, nagyrabecsült klarinétművész volt a tanárom. Utána az öccséhez, Gyulához kerültem. Az ETI zenekarától az alakulóban lévő Zenész Tiszthelyettesképző első növendéke lettem barátommal, Kiss Bélával együtt. Érdekes, hogy a későbbiekben úgy tettek az Iskola vezetői, mintha sohasem lettem volna ott. Egyetlen egy évfordulós ünnepségre sem hívtak meg. Végül, hivatásos őrmesterként 1967. nyarán egy váratlan lehetőséget kihasználva leszereltem és új életet kezdtem.
Ezalatt az idő alatt már sok-sok kottát írtam. Közöttük egyetlen fontosat, a ma is vállalt Karácsonyi Szimfónát, amit 1963. szeptemberében misén, katonazenészekből álló zenekarral mutattunk be!!!
1968-ban 9 hónapig nem volt állásom! Helyettesként tanítottam klarinétot, furulyát, szolfézst és amatőr zenekarokban játszottam, alkalmanként 18 forintért.(!) Szeptemberben váratlanul felvettek a Debreceni Filharmónikus Zenekarhoz. Ez a munkahelyem azért szűnt meg, mert felvettek a Zeneakadémiára, aminek klarinét szakát 1973-ban, jeles minősítéssel végeztem el. Közben 1970. április 1-jétől tagja lettem a Budapesti MÁV Szimfónikus Zenekarnak, ahonnan 1994-ben mentem szakmai nyugdíjba.
Állandóan tanítottam. Helyettesként minden fokon, több helyen is, "hosszabb" ideig a Bp. VI. kerületi zeneiskolában, majd a Szilágyi Erzsébet Nevelőotthonban. Itt nagyon hasznos tapasztalatokat szereztem pedagógiai és metodikai területen egyaránt. 1979-ben innen kerültem Szegedre, a főiskolai tagozatra, ahol Weninger Richárd volt az igazgatóm, akivel azóta is kiemelkedően jók a szakmai kapcsolataim. 1991-ben, belefáradva az utazásba abbahagytam a tanítást. Csévharasztra költözésem után, 1996-ban kezdtem tanítani Monoron a Zeneiskolában. Itt előbb tanszakvezető, majd egy évi Úribeli kitérés után igazgató lettem. Mandátumom lejárta után nem pályáztam újra, hanem ismét csak tanítok.
Zeneszerzést először Kiszely Gyulától tanultam. Nagyon jól tanított, nagy segítségemre volt. Legfőbb zeneszerzés tanáromnak áldott emlékű Kistétényi Melindát tartom. Rajtuk kívül mindenkitől és mindenből tanultam. 1968-tól már egyre több zenémet tartom ma is vállalhatónak. Közülük a legsikeresebbnek a szólószonáta sorozat nagybőgőre irt darabja bizonyult. Örök barátom, Saru Károly vitte el ezt a művet Montag Lajoshoz, aki Rómába vitte. "Primo segnalato" oklevelet kaptam rá egy nemzetközi zsűritől. Ezt a művet később a Nemzetközi Nagybőgős Társaság sok kortárs mű között "excellent, the best for competitions, festivals, and concerts" jelzővel illette.
1991-ben megalapítottam és azóta állandóan újraválasztott elnöke vagyok az Alkotó Muzsikusok Társaságának.
1968-ban megnősültem. Két fiam és egy lányom van."
Forrás
Búcsúzunk!
Életének nyolcvanadik esztendejében meghalt Gallai Attila zeneszerző, klarinétművész, tanár, a MÁV Szimfonikus Zenekar egykori művésze. A nagyszerű zenész, zeneszerző, elhivatott pedagógus így írt magáról honlapján:
"1943. március 30-án születtem Győrött. 1946-ban költöztünk Budapestre és ott éltem 1996. februárjáig. Akkor költöztünk Csévharasztra, ahol ma is élek. Édesapám katona volt. A II. világháborúban súlyosan megsebesült. Ő adott zenei pályára. 1978-ban hunyt el. Édesanyám a világháborúban tüdőbajt kapott. 1964-ben, számomra az egész pályámra nézve rendkívül fontos üzenetet közvetítve vált meg szenvedéseitől. Nővérem, Éva hegedűs lett, ma is a hegedű az élete. Öcsém, Lacika csecsemőként, a nagy diftéria járvány áldozata lett.
"Hegedülni, csellózni, majd klarinétozni tanultam. Első klarinéttanárom Baritz Ferenc volt, akit nagyon jó tanárnak tartok ma is és akivel élete végéig kitűnő volt a kapcsolatunk. Az Úttörővasutas Zenekarba az áldott emlékü Sándor Jancsi Bácsi vett fel. A zenekarban együtt játszottam - tanultam - többek között Haumann Péterrel, Pásztori Zoltánnal, Elekes Erzsébettel (válogatott kosárlabdázó) és még sokakkal, akik neve számomra ugyanannyit jelent, mint a felsoroltaké, hiszen nagyon jó barátok voltunk. A név szerint említetteket csak azért emeltem ki, mert közismertek.
Édesapám (a nyomorunkat enyhítendő - és abból a politikai megfontolásból, hogy a zenész túléli a változásokat is, de azért katona!) 1957. július 1-jén katonazenésznek adott. Az ETI zenekarába kerültem. Ugyanekkor felvettek a Zeneművészeti Szakközépiskolába, ahol három évig, nyugdíjazásáig Váczi Károly, a másik, általam kiemelkedően tisztelt, nagyrabecsült klarinétművész volt a tanárom. Utána az öccséhez, Gyulához kerültem. Az ETI zenekarától az alakulóban lévő Zenész Tiszthelyettesképző első növendéke lettem barátommal, Kiss Bélával együtt. Érdekes, hogy a későbbiekben úgy tettek az Iskola vezetői, mintha sohasem lettem volna ott. Egyetlen egy évfordulós ünnepségre sem hívtak meg. Végül, hivatásos őrmesterként 1967. nyarán egy váratlan lehetőséget kihasználva leszereltem és új életet kezdtem.
Ezalatt az idő alatt már sok-sok kottát írtam. Közöttük egyetlen fontosat, a ma is vállalt Karácsonyi Szimfónát, amit 1963. szeptemberében misén, katonazenészekből álló zenekarral mutattunk be!!!
1968-ban 9 hónapig nem volt állásom! Helyettesként tanítottam klarinétot, furulyát, szolfézst és amatőr zenekarokban játszottam, alkalmanként 18 forintért.(!) Szeptemberben váratlanul felvettek a Debreceni Filharmónikus Zenekarhoz. Ez a munkahelyem azért szűnt meg, mert felvettek a Zeneakadémiára, aminek klarinét szakát 1973-ban, jeles minősítéssel végeztem el. Közben 1970. április 1-jétől tagja lettem a Budapesti MÁV Szimfónikus Zenekarnak, ahonnan 1994-ben mentem szakmai nyugdíjba.
Állandóan tanítottam. Helyettesként minden fokon, több helyen is, "hosszabb" ideig a Bp. VI. kerületi zeneiskolában, majd a Szilágyi Erzsébet Nevelőotthonban. Itt nagyon hasznos tapasztalatokat szereztem pedagógiai és metodikai területen egyaránt. 1979-ben innen kerültem Szegedre, a főiskolai tagozatra, ahol Weninger Richárd volt az igazgatóm, akivel azóta is kiemelkedően jók a szakmai kapcsolataim. 1991-ben, belefáradva az utazásba abbahagytam a tanítást. Csévharasztra költözésem után, 1996-ban kezdtem tanítani Monoron a Zeneiskolában. Itt előbb tanszakvezető, majd egy évi Úribeli kitérés után igazgató lettem. Mandátumom lejárta után nem pályáztam újra, hanem ismét csak tanítok.
Zeneszerzést először Kiszely Gyulától tanultam. Nagyon jól tanított, nagy segítségemre volt. Legfőbb zeneszerzés tanáromnak áldott emlékű Kistétényi Melindát tartom. Rajtuk kívül mindenkitől és mindenből tanultam. 1968-tól már egyre több zenémet tartom ma is vállalhatónak. Közülük a legsikeresebbnek a szólószonáta sorozat nagybőgőre irt darabja bizonyult. Örök barátom, Saru Károly vitte el ezt a művet Montag Lajoshoz, aki Rómába vitte. "Primo segnalato" oklevelet kaptam rá egy nemzetközi zsűritől. Ezt a művet később a Nemzetközi Nagybőgős Társaság sok kortárs mű között "excellent, the best for competitions, festivals, and concerts" jelzővel illette.
1991-ben megalapítottam és azóta állandóan újraválasztott elnöke vagyok az Alkotó Muzsikusok Társaságának.
1968-ban megnősültem. Két fiam és egy lányom van."
Forrás