Most kaptuk a drámai hírt! Meghalt Ambrus... - ITT vannak a tragikus részletek:
Ambrus Éva március 3-án távozott.
Életének 83. évében elhunyt Ambrus Éva Ferenczy Noémi-díjas keramikus, iparművész, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) rendes tagja. Budapesten született 1941. január 10-én, tanulmányait a Kaffka Margit Gimnáziumban, a Práter utcai szakmunkásképző iskolában, majd a Magyar Iparművészeti Főiskolán végezte, ahol Schrammel Imre volt a mestere. 1967 és 1984 között Hódmezővásárhelyen, az Alföldi Porcelángyárban előbb tervező iparművész-műszaki ügyintéző, majd 1976-tól művészeti vezető munkakörben, 1981-től félállásban tervezőként dolgozott. 1977-től 1984-ig művészeti vezető volt, majd ezután saját műhelyében alkotott – áll a közleményben.
Tervezőművészként az 1970-es és 1980-as években számos háztartási, porcelán edénykészletet, illetve sorozatgyártott vendéglátóipari termékcsaládot tervezett, amelyek a mai napig sok helyen fellelhetők. Saját műhelyének fejlődése lehetőséget biztosított nagyobb méretű köztéri munkák kivitelezésére: magastüzű kerámia alapanyagokból, a Zsolnay-gyárban megismert technológiával számos köztéri díszkutat, ivókutat, vízjátékkal kombinált plasztikai művet készített. Egyéni művészként is megőrizte az ipari tervezőkre jellemző mentalitást, formai ideálokat – hangsúlyozza az akadémia közleménye.
2012-ben Budapesten a Museion No. 1. Galériában nyílt életmű-kiállítása, 2017-ben a Műcsarnokban mutatták be munkáit, 2021-ben pedig Az eredendő anyag. Siklósi Kerámia Szimpozionok (1969–1992) című tárlaton szerepelt Pécsett, a Múzeum Galériában.
Forrás
Ambrus Éva március 3-án távozott.
Életének 83. évében elhunyt Ambrus Éva Ferenczy Noémi-díjas keramikus, iparművész, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) rendes tagja. Budapesten született 1941. január 10-én, tanulmányait a Kaffka Margit Gimnáziumban, a Práter utcai szakmunkásképző iskolában, majd a Magyar Iparművészeti Főiskolán végezte, ahol Schrammel Imre volt a mestere. 1967 és 1984 között Hódmezővásárhelyen, az Alföldi Porcelángyárban előbb tervező iparművész-műszaki ügyintéző, majd 1976-tól művészeti vezető munkakörben, 1981-től félállásban tervezőként dolgozott. 1977-től 1984-ig művészeti vezető volt, majd ezután saját műhelyében alkotott – áll a közleményben.
Tervezőművészként az 1970-es és 1980-as években számos háztartási, porcelán edénykészletet, illetve sorozatgyártott vendéglátóipari termékcsaládot tervezett, amelyek a mai napig sok helyen fellelhetők. Saját műhelyének fejlődése lehetőséget biztosított nagyobb méretű köztéri munkák kivitelezésére: magastüzű kerámia alapanyagokból, a Zsolnay-gyárban megismert technológiával számos köztéri díszkutat, ivókutat, vízjátékkal kombinált plasztikai művet készített. Egyéni művészként is megőrizte az ipari tervezőkre jellemző mentalitást, formai ideálokat – hangsúlyozza az akadémia közleménye.
2012-ben Budapesten a Museion No. 1. Galériában nyílt életmű-kiállítása, 2017-ben a Műcsarnokban mutatták be munkáit, 2021-ben pedig Az eredendő anyag. Siklósi Kerámia Szimpozionok (1969–1992) című tárlaton szerepelt Pécsett, a Múzeum Galériában.
Forrás